Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
LEVÉLTÁRÜGY
Elmélet- vita Veszély fenyegeti a hiteles múltkutatást! Néhány gondolat a pártarchívumokról és a levéltárakról 1948-ban kialakult a pártállam, a „törpe minoritás" rendszere, amely lényegében 1989 októberéig, az MSZMP-MSZP-kongresszusig működött. Az azóta eltelt négy évtized történetének legfontosabb, a kutatásokat leginkább orientáló forrásanyaga a pártszervek működése során keletkezett, s így - a legutóbbi éveknek még közvetlenül apparátusi kezelésben lévő iratanyagát leszámítva - a pártarchívumokban található. A Párttörténeti Intézet Archívumában és a megyei (fővárosi) pártarchívumokban. E források nélkül aligha elemezhető teljességében az említett négy évtized. A felszínes kutatásokra alapozott kiadványok dömpingje után el kell kezdődnie a kevésbé látványos, évekig tartó, ám megalapozott és megbízható eredményeket hozó kutatásoknak. Ehhez viszont szükséges, hogy a pártszervek iratanyaga a kutatás rendelkezésére álljon, mégpedig ott, ahol a lakosság elsősorban illetékes az igazság felderítésében. Terjedő információk szerint az MSZP illetékesei centralizálni akarják a megyei pártarchívumok anyagát Budapestre, a Párttörténeti Archívumba. E megoldás ellen - s ebben kollégáim zömének támogatására bizton számíthatok - határozottan fel kell szólalnunk. Nem kényszeríthetők a helytörténészek arra, hogy a fővárosba utazzanak, ha a megyei, járási, városi, községi pártszervek irataiban kívánnak kutatni. Másrészt: a levéltárosok tudják, hogy minden anyagmozgatás (pláne ilyen méretű) a történeti érték veszélyeztetésével jár. A tervezett intézkedés érthetetlen és elfogadhatatlan. Az MSZP illetékesei talán attól tartanak, hogy a pártnak nem lesz pénze a megyei archívumok fenntartására, működtetésére. Nos: az illetékes megyei levéltárak minden bizonnyal szívesen vállalják a pártarchívumok anyagának átvételét, ahol lehet, a jelenlegi helyiségekkel együtt, ahol nem lehet, azok nélkül is. Csakis ez a helyes megoldás: az állampárt iratanyaga a nemzeti levéltári fond (azaz a nemzet történeti értékű iratanyagának összessége) integráns része, s az állampárt felszámolása után semmi sem indokolja az eddigi elkülönített őrzés fenntartását. A nemzeti vagyon e részének biztosítását, a kutatás elemi érdekét az szolgálja, ha az állami, tanácsi és pártszervek iratai megyénként egy-egy helyen, egy-egy intézmény felügyelete alatt találhatók. Semmi sem indokolja a kutatási szabályok legutóbbi időkig érvényben volt különbségeinek fenntartását sem. A Párttörténeti Intézet vezetője nem-