Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
PORTRÉK A REFORMKORBÓL
Az 1843-1844-es országgyűlés sokat dolgozott, s a reformerők számos kiváló törvénytervezetet dolgoztak ki és fogadtattak el az alsótáblán - melyek törvénnyé válását azonban az udvar a zömmel őt támogató főrendiház „segítségével", időnként királyi vétóval megakadályozta. Az országgyűlés tagjai dühöngve távoztak s otthon készültek, a közgyűléseken a harc folytatására. Bécs viszont a törvénysértő abszolutizmus újabb ellentámadásával válaszolt: kísérletet tett a reformerek és általában a politizáló nemesség fellegvárai, a megyék kézbevételére, autonómiájuk felszámolására. Több főispánt leváltottak és újat, aktív kormánypártit neveztek ki helyükbe, a kormánytisztséget viselők helyi képviselőiként pedig főispáni helyetteseket, adminisztrátorokat neveztek ki a megyegyűlések fegyelmezése, az ellenzék letörése, az autonómia semmibevétele céljából. Az átgondolt akció méreteire jellemző, hogy 32 megyében történt új kinevezés. A törvényekkel és a szokásokkal ellentétes „adminisztrátori rendszer" ellen országos mozgalmat indított az ellenzék, hiszen a léte, politizálási lehetőségei, közéleti fő színterei elleni támadásról volt szó. - Az 1845. áprilisi zempléni közgyűlésen Lónyay Gábor kezdte a támadást: feliratot követelt az uralkodóhoz, az új rendszer beszüntetésére. A jogvédő küzdelemben mellette már nem csak Kazinczy Gábor, hanem a nagy jövőjű gr. Andrássy Gyula is radikálisan szólaltak fel. Nem kevesebbet mondtak, mint hogy a jogok forrása a nemzet, s a király sem léphet jogi felhatalmazás nélkül! A küzdelem hevességére utal, hogy a közgyűlés után több párbajra is sor került... Az ellenzék megdöbbenésére a többség a határozat szerint az adminisztrátorok kinevezését törvényesnek minősítette. 50 Két éven át tartott azután - váltakozó kimenettel - a harc, s nyilvánvaló volt, hogy az 1847 végén induló országgyűlés első és fő nagy csatája e témában lesz. Kazinczy Gábor 1845 októberében egy cikkében az alkotmány megtámadásáról értekezett. 51 Andrássy Gyula a zempléni közgyűlésen a megyei jogok lábbal tiprásáról, „jezsuita kormányról" beszélt. Lónyay Gábor azt különösen sérelmezte, hogy az adminisztrátorok még a megyei bírósági üléseken is át akarták venni az elnökletet (ez a mindenkori alispán jogköre volt hosszú idő óta). 52 Kazinczy Gábor tanulmányt is írt az adminisztrátori rendszerről, s ebben leszögezte, hogy a király a megyei közgyűlésekhez intézett s ott határozattá tett leiratokkal érvényesítheti (ha tudja) akaratát, a megyéknek - törvényellenes leirat esetén - félretételi joguk volt. A közgyűlési jogokat lenullázó adminisztrátorok viszont manipulációkkal megkerülték, illetve kézben tartották a közgyűléseket. A kormány - írta Kazinczy - célként a rendet és a jó közigazgatást jelölte meg. Kazinczy válasza: az önkény mindig a rendre hivat50 MOL Infprot., 1845-17/2. Z. Közgy. 1845. április 21. 51 PH 1845/550. 52 MOL Infprot., 1845-31/14.
