Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
PORTRÉK A REFORMKORBÓL
Fények és árnyak Kazinczy Gábor a reformkorban A magyar reformkor nemzetközi összevetésben is szinte példátlanul sok közéleti és irodalmi kiválósága, sőt géniusza között egy hely megilleti Kazinczy Gábort is. Abban, hogy nem a legelsők között, döntő része volt ellentmondásos egyéniségének. Kazinczy Ferenc másod-unokaöccseként örökölte a nagy nyelvújító-irodalomszervező előd számos képességét. Már gyermekként rengeteget olvasott és ritka emlékezőtehetségével mindent el is „raktározott". Izzó tettvágy, ambíciók, rendkívüli szónoki tehetség, szervezőkészség, vonzó külső, szép orgánum, megnyerő személyiség jellemezte - ám mindez gyenge szemekkel és beteges tüdővel, a nagy célokhoz elégtelen erővel, hiúsággal, eltúlzott önértékeléssel, szeszélyességgel, időnkénti szétszórtsággal, el-elhatalmasodó depresszióval, a kitartás és küzdőképesség hiányával, sértődékenységgel - s közben másokkal szembeni kíméletlenséggel, s nem utolsósorban az elvekbeni következetesség, a gondolati stabilitás hiányosságaival párosult, így nagy sikerek és eredménytelenségek, sokak szeretete, tisztelete, vonzalma és csalódása, elidegenedése, vezérpozíció és társtalanság, mindenre képesítő talentumok és félbemaradt munkák, küzdelmek erővonalai között élte rövidre szabott életét. A zempléni Berettő szülötte 1825-ben, hétévesen már a sárospataki kollégiumban tanul. 1827-ben elveszti jómódú középbirtokos nemes apját; anyja kedvence, aki mindennel elhalmozza, segíti tanulmányaiban, könyvtára gyarapításában, fővárosi tartózkodásaiban. 1827-től - levegőváltozást ajánlottak az orvosok - Késmárkon, majd 1829-től Eperjesen, 1832-1835 között Sárospatakon tanul. A latin és a francia mellett kifogástalanul megtanult németül is. Patakon már a diáktársaság központja, szervezője. 1834-1835-ben ő az irodalomtörténeti jelentőségű Nyelvmívi Társaság titkára, majd elnöke - követve Szemere Bertalant. Társai voltak: Tompa Mihály, Szemere Miklós, Dobrossy István (Kossuth munkatársa az Országgyűlési Tudósítások munkáiban, majd Táncsicsot segíti 1848-ban), Erdélyi János, Asztalos János (1848-ban kormánybiztos). Parthenon címmel Kazinczy szerkesztésében 1834-ben évkönyvet is kiadtak. Kölcsey Ferenc dicsérte a szárnyak próbálgatását, így Kazinczy Gábor verseit is, de novelláját már megbírálta. 1 'Bodolay Géza: Irodalmi diáktársaságok 1785-1848. Budapest, 1963. 94., 435-, 597-, 658.; Gál János: Kazinczy Gábor írói és politikai működése. Budapest, 1918. 14-, T. Erdélyi Hona: Az Ifjú Magyarország és Kazinczy Gábor. Budapest, 1965. (Irodalomtörténeti füzetek 48.) 17-.
