Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

PORTRÉK A REFORMKORBÓL

Deák inkább Kehidára ment. így szó sem volt Debrecenbe utazásáról. 1849 májusában, Buda visszafoglalása után Pestre ment, de már érezte a közelgő bukást, s visszatért Kehidára. Világos után egy keveset bujkált, majd jelentkezett és a hadbíróság 1850 elején felmentette, mivel nem követte a Bécs által feloszlatott országgyűlést Debrecenbe. A szabadságharc bukása után Deák ismét behúzódott Kehidára, ahol rövidesen egyre több vendég fordult meg, folyt az anekdotázás, az elmaradhatatlan pipázás, de közben természetesen folyt az eszmecsere is. Ha viszont az elnyomatás körülményei között tér nyílt közéleti megnyilatkozásra, Deák ott volt. Támogatta Kisfaludy Sándor füredi szobrának felállítását, segélyezte a Nemzeti Színházat. Segítette a Tudományos Akadémia munkáját (a tagja volt), s amikor 1858-ban Bécs megtiltotta a tudományok magyar nyelvű művelését, a veretes tiltakozást ő fogalmazta, meg. 1854-ben eladta birtokait és Pestre költözött az Angol Királynőbe. Szerény szállodai lakása politikai klub lett, ahol liberálisok, centralisták, sőt konzervatívok adták egymásnak a kilincset. A passzív ellenállást Deák programszerűen nem fogalmazta meg, de gyakorolta és példát adott. Követői közhivatalt nem vállaltak, sőt elkerülték az idegen bürokratákkal megrakott hivatalokat és halogatták az adófizetést. Nem vették figyelembe a rendeleteket. A gazdasági életben viszont adódtak lehetőségek, s ezzel éltek is a reformerek országszerte. Az OMGE fellendítésében Deák is szerepet vállalt. Alapító tagja volt az Első Általános Biztosítónak. Deák és társai tehát direkt módon nem politizáltak, de építkeztek és gyűjtötték az erőt. Deák emberségből is jól vizsgázott. Vörösmarty, a nagy barát halála után 800 levelet írt sokakhoz, köztük pl. Haynald Lajos érsekhez, az árvák támogatásáért. Maga a temetés, mint később Széchenyié is, tüntetésszámba ment, hatalmas tömeggel. Az árvák pénzét (103 ezer forint gyűlt össze adakozásból) hosszú időn át Deák kezelte nagy gondossággal. Közben más színtereken is folyt a csendes ellenállás. Volt város, ahol a nők és asszonyok Kossuth-féle pénzérmékből összerakott karperecet viseltek, másutt lepisszegték a Gotterhaltét. Kossuth közben Angliában és az USA-ban mondott 500 remek beszédet a magyar ügy érdekében. 1859 fordulatot hozott. Bécs kénytelen volt az itáliai vereségek után fegyverszünetet kötni Franciaországgal, főként a magyar felkeléstől való félelmében. Kossuth célja ekkor 1848 eredményeinek megtartása volt, de a teljes pénzügyi sőt hadügyi önállással kiegészítve. Ez természetesen a nyílt konfliktus biztos vállalását jelentette Ausztriával. Deák viszont a tiszta jogfolytonosságot képviselte, azaz az áprilisi törvényeket, további igények nélkül. Bécs távol volt még '48-tól is. Az októberi diploma 1860-ban az alkotmányosságot és a birodalmi centralizmust kívánta egyeztetni, egységes birodalmi kormánnyal. Deák azonnal elvetette, de már kereste a kibontakozás, a kompromisszum módját. Bécs viszont erre semmi fogékonyságot nem jelzett,