Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

PORTRÉK A REFORMKORBÓL

leg Szemere Bertalan javaslatára Borsod tette követutasítása részévé), s ide került volna a külföldön élő magyarokra kirótt igen magas adó is. Az országgyűlés után az adminisztrátori rendszer kérdése, a Védegylet é,s a vámkérdés dominált. Deák sokáig ellenállt a programkészítésnek. Az 1846-os galíciai parasztfelkelés, majd a konzervatívok párttá alakulása és programja 1846 novemberében kikényszerítette a fordulatot. Kossuth 1846 karácsonyán megjelent cikkében a pártalakulást sürgette kis, de tudatos sereggel. 1847. március 15-én az ellenzék országos konferenciája elfogadta Kossuth javaslatát és júniusban megszületett az Ellenzéki Nyilatkozat. Az alapvetést Kossuth végezte el, Szemere, Lónyay Gábor, Teleki László is közreműködött, s végül Deák véglegesítette a szöveget felelős kormánnyal, egyesülési joggal, a cenzúra eltörlésével, Magyarország és Erdély uniójával, a törvény előtti egyenlőséggel, érdekegyesítéssel, államilag elősegített örökváltsággal, közteherviseléssel és egy nagyon fontos újdonsággal, amit Kossuth szorgalmazott: az örökös tartományok is kapjanak alkotmányt. A nyilatkozat mögött már ott állt az ellenzéki párt is, melynek szervezésében vitathatatlanul Kossuthé volt a főszerep. Az alapelvek éveken keresztül tartó szívós munkával, Kossuth érdemekéntváltak konszenzussá. A konzervatív program egyébként Kossuthék nyilatkozatához képest sápadt általánosságokat tartalmazott, s érdeme csak annyi volt, hogy segített az ellenzéki program kikényszerítésében. Az Ellenzéki Nyilatkozat szolgált alapul az utolsó reformországgyűlésre készített megyei követutasításokhoz is. A Pest megyei követutasítás, mint mintaprogram összeállítása és megszövegezése Kossuth munkája. Élesen bírálta a kormányt az adminisztrátori rendszerért, s azért is, mert Bécs elnézte Oroszország terjeszkedését Moldvában és a Havasalföldön. Ezt Bécs különösen nehezményezte, hiszen a külpolitikát felségjognak tekintette. Kossuth viszont többek között már éppen ezért követelt kormányzati felelősséget. A követutasításban is szerepelt az örökös tartományoknak adandó alkotmány, ami Bécsben forradalmi kívánságnak számított. Ugyanakkor Kossuth még ekkor is taktikázni kényszerült: a népképviseletnél és a nemzetiségi kérdésnél általánosságoknál maradt, mert nem volt még célszerű a részletezés, a konkretizálás. 1847 végére Kossuth teljesítette célkitűzését, melyet a Pesti Hírlapban tett közzé még 1841. január 2-án. Újságokban, vezércikkekben taglalta az ország helyzetét, eszmecserét indukált, segített kikristályosítani a teendőket és célokat, megszervezte az ellenzéket és megteremtette az ellenzéki körök összhangját, együttműködését. Ha itt-ott még kényszerűen általános vagy óvatos fogalmazásban is, de készen állt a program, a hazánk polgári átalakulását sürgető és az uralkodó közösségét elismerő, de az ország önállóságát, önálló kormányzását és érdekérvényesítését, felelős kormányát követelő program, melynek továbbfejlesztésére is megvolt már többekben a vágy és az elszántság. Kossuth már csak a kedvező körülményekre várt. Személye megkerülhe-