Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN
Természeti csapások sorozata Békés megyében 1815-1816 A kései feudalizmus agrártermelői végletesen ki voltak szolgáltatva az időjárás szeszélyeinek; a termelési technika igen kezdetleges volt. A dél-alföldi települések kiterjedt határa, a többnyire jó szántóföldek, dús legelők és a bérelt puszták gyenge-közepes termés esetén is eltartották a népességet, sőt, általában volt felesleg is, amit azonban az akkori út- és kereskedelmi viszonyok közepette nehéz volt értékesíteni. Ha viszont természeti csapás, vagy - súlyosabb esetben - csapások sorozata ütött be, esetleg több éven át, akkor a zsellérek és töredéktelkesek ajtaján dörömbölni kezdett az ínség. Márpedig a csapások ciklikusan ismétlődtek. 1794 őszén Békés megye kénytelen volt - a nagy aszály után - a szegényebbeknek vetőmagot osztani, hogy azok vetni tudjanak. Határozatba ment - a szokásos módon -, hogy gabonából senki sem főzhet pálinkát, majd megtiltották a gabonakivitelt is a megyéből. A feleslegeket összeírták, majd a bírákat feljogosították a közérdekű igénybevételre. A hiány így is bénító volt, Csabán lázongás indult. Módosabb gazdák is állami segedelmet követeltek, ellenkező esetben kilátásba helyezték: fegyverhez nyúlnak... Csak nehezen lehetett a kedélyeket lecsillapítani, s ebben bizony a tömlöcnek is szerep jutott. 1794-1795 telén aztán már takarmány sem volt: sorra pusztultak el az állatok; azt csak kevesek tehették meg, hogy messze földre hajtották állataikat telelni. Az emberek közt megyeszerte terjedt a skorbut, az alultápláltság miatt. 1 1804-ben a Helytartótanács igyekezett országosan megoldást találni. Elrendelték, hogy a rendszeres ínség elhárítása érdekében mindenki adja be termésének 1/7-ét; így hét év alatt összegyűlne az ínséges évben szükséges gabona. Békés megye azonban szűkkeblű volt: abból indult ki, hogy itt, a jó földeken általában akkora a termés, hogy annak sokkal kisebb része is fedezné az időnkénti szükséget. Az fel sem merült, hogy valakinek Árván, vagy Máramaroson is segíteni kellene a kölcsönösség jegyében. A határozatból nem is lett semmi, maradt az időnkénti ínséget követő kapkodó, tűzoltás jellegű intézkedések sora. - 1805-ben is rossz volt a termés, nagy lett a drágaság. Békés nem tudott mást kitalálni: megtiltotta a gabonakivitelt. 1 Akkori orvosi ajánlat a skorbut ellen: csírázásnak indult árpát megszárítani, majd összetörni, s egy marékkal hat icce vízbe keverve inni. Jót tett bármiféle üton-útszélen szedett zöldség is: csorbóka, galambbegy, kalánfű, főtt csalán, hagyma stb...
