Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN
egyedül és megszorítás nélkül használt közlegelőre. Emiatt is felforrósodtak a kedélyek. Volt határrész, melyet az elöljáróság körülárkoltatott az uradalmi legeltetés ellen, majd az uradalom gyulai románokat vonultatott ki, hogy az árkot behányassa; a román kubikusokat a csabaiak szabályszerűen elűzték. A sorozatos viták 1836-ban a legelőelkülönözés megindításához vezettek, melynek során Csaba nagy legelőterületet vesztett, mivel az uradalmak csak a törvényes 22 holdat biztosították jobbágytelkenként; s nem többet. így sajátítottak ki az uradalmak 13 096 holdat! (a hiba persze a törvényben volt, amely a határban jelentősebb saját kezelésű allódiummal nem rendelkező uradalmakat is részeltette a közlegelőből). A XIX. század első éveitől az uradalmak egyre sűrűbben avatkoztak be a bíróválasztásba, a községgazdálkodásba, az úrbéres kocsmáitatás rendjébe. Időnként megvonták az elöljáróságtól a regálé benefíciumok bérletét, s ezzel idegen bérlőket szabadítottak a lakosságra, akik elkobozták a gazdák pálinkafőző üstjeit, a máshonnan behozott italokat, akadályozták a gabonából történő lakossági pálinkafőzést és így tovább... Mindezt azért idéztük fel, hogy látható legyen: a XIX. század első éveitől egyre nő az úrbéres lakosság és az uradalmak ellentéte Csabán. Időnként robbanásig feszült a helyzet, jóllehet a csabai jobbágy helyzete ekkor is összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint nyugat- és észak-magyarországi társaié; ám ő saját, XVIII. századi terheihez viszonyított. Az erősödő konfliktushelyzetben tovább feszítette a húrt az egyes uradalmi gazdatisztek által elkövetett és egyre szaporodó visszaélések sora. Az uradalmi tisztek szerepe Csabán a XVIII. században csekély volt, lényegében kimerült a taxa átvételében, s az időnkénti úriszéki szereplésben. A XIX. század elejétől, az uradalmak osztódásával, az úrbéri prés növekedésével, az adminisztráció fokozódásával vált szerepük egyre jelentősebbé. Csabán az első számú uradalmi tiszt a számtartó volt, mivel főnöke, a prefektus (jószágkormányzó) nem Csabán, hanem Gyulán, később Szarvason vagy Vásárhelyen lakott. A számtartó és néhány beosztott tiszt kezében így nagy hatalom összpontosult; minden, az uradalmaktól függő kérdésben (a taxa mennyisége, a robot hovafordítása, házhelyosztás, telek és építési engedély ügyek, a regálé benefíciumok bérletbe adása és döntés az árendátorok személyéről, az uradalomtól nyerhető pusztabérletek stb.) döntő szavuk volt. Vitás úrbéri ügyekben az ő véleményüket vették alapul az úriszéken is. Szinte természetes, hogy ekkora ügykör, egy 20 ezren felüli lélekszámú település életkérdéseinek kézben tartása hamar ráébresztette az uradalmi tisztek egy részét arra: az ügyintézés során az „ügyfelektől"nem csekély személyi jövedelmet lehet húzni. Először csak ajándékokat fogadtak el az elöljáróságtól - a Csabára kedvező intézkedések ígérete fejében. Szokásos volt pl. húsvétkor a tiszteket egy-egy borjúval és báránnyal meglepni. Megesett, hogy a
