Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN
ellenére meglehetősen szabadon adta-vette a házakat és telkeket, kötelező mindössze a tanácsházi bejelentés volt. Az adásvételek jogerőssé az uradalmi helybenhagyással váltak, ami viszont XVIII. században szinte végig, de a XIX. század első felében is jórészt csak formaság volt, ha időnként az uradalmi tisztek tettek is kísérletet az érdemi beavatkozásra; a sokezres létszámú és nagyhatárú helységben végül is képtelenek voltak az ingatlanügyletek folyamatos áttekintésére. A jobbágyi öröklési rendet illetően lényegében Csabára is áll az, amit Szilágyi Miklós Gyoma esetében szokásjogként rögzített: következetesen érvényesült a fiúági öröklés s a lányok egyenlő részesedése a földből csak az 1840:VIII. tc. után kapott nagyobb teret. 1843-ból ismerünk ítéletet, mely szerint két lány és két fiútestvér azonosan örökölt az „ősi javakból". 54 Korábban a lányok csak az ingóságokból és a készpénz örökségből kaptak arányos részesedést. A fiúk az ősi apai javakon lényegében egyenlően osztoztak, de úgy, hogy a legkisebb fiú, aki a szülőkkel maradt a házban és 'gyámolította azokat öregkorukban, valamivel többet részelt. Az idősebbek sokszor már korábban megkapták illetőségüket. Az eszmény az azonos szintű gazdálkodási lehetőség biztosítása volt; így a legkisebb fiú gyakran kapta meg a teljes földörökséget, s bátyjait ez esetben pénzben volt köteles kielégíteni (ami nem lehetett könnyű két-három fiútestvér esetén). Különbség volt az ősi, illetve a szülők által szerzett javak között; az utóbbiaknál messzemenő volt a szülők végrendelkezési szabadsága. Említsük meg, hogy a szokás fő vonala mellett, annak némileg ellentmondva, esetenként a közösség az ősi javakra nézve is elnézte-pártolta az öregek végrendelkezési jussát (bizonyára a konkrét családi helyzet ismeretében s az igazság nevében). Az özvegyek esetében nem volt egyértelmű a helyzet; ha volt fiú árva is, akkor az özvegyet illette a birtok kezelésére és a tartására szükséges évi összeg; a végső örökös azonban a fiúgyermek lett. 55 A leánygyermekeket általában csak a kiházasítás illette, illetve a már említett ingóságokból, készpénzből való részesedés. Az anya hozománya is zömmel a lányoké lett. Az örökségi szokásrend Csabán lényegében ütközött a feudális jogrenddel, amely nem ismerte el se a jobbágy végrendelkezési jogát, se a telkek adásvételének lehetőségét (egészen 1836-ig, amikor is törvényesen szabaddá vált az ún. usu-fructuáció adásvétele). 56 Megemlítendő még, hogy az 1836:XX. tc. után a 60 forint érték feletti örökségi ügyeket nem ítélhette el a tanács, csak az úriszék. 5 " Úriszék 1843. máj. 17/28. p. - uo. - a/25. 55 Szilágyi Miklós: Mezővárosi társadalom és műveltség. (In: Gyomai tanulmányok. Szerk. Szabó Ferenc, Gyoma, 1977-, 581.) 5(1 Az öröklési rendhez 1. még: Révész László: A Békés megyei jobbágyság rétegződése a 18-19- században. - Körös Népe, 1956/31.
