Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN

Autonómia és igazságszolgáltatás Békéscsabán a kései feudalizmus végén A volt hódoltsági területen fekvő, a XVIII. század első felében - zömmel evan­gélikus szlovákokkal - újranépesülő Békéscsaba jogilag jobbágyközség volt, 1840-ben lett földesúri mezőváros. Nagy határa (80 ezer hold) és egyre nö­vekvő lakossága (a XVIII. század végén 8 ezer, 1847-ben már 23 ezer fő), illetve a betelepedéskor elnyert kedvezmények miatt - hasonlóan sok más alföldi úrbéres községhez, mezővároshoz - jelentős önállósággal rendelke­zett, így földesúri szolgáltatásait többnyire pénzben váltotta meg, bérelte a földesúri haszonvételeket és beligazgatásában (az egyházkormányzatról nem is szólva) nagyfokú autonómiát élvezhetett. 1 Ez az autonómia érvényesült a bíráskodásban, az igazságszolgáltatásban is. A bíráskodás az elöljáróság folyamatos, a helység életének, mindennap­jai rendjének biztosítását szolgáló feladata volt. A feudalizmus végén érvé­nyes jog szerint Csaba mint jobbágyközség önálló bírói jogkörrel - papíron ­csak kisebb kihágási-szabálysértési ügyekben rendelkezett 12 frt összeghatá­rig és 12 bot, mint testi büntetési határig. így volt ez pl. Cegléden és a dél­alföldi Károlyi-uradalomban is. 2 A nagyobb értékekre vonatkozó polgári pe­rek s az összes büntetőügy már első fokon is az úriszék hatáskörében volt. Az ügyek előkészítését azonban a kiterjedt határú és nagy népességű település esetén az elöljáróságra kellett bízni, s ez a gyakorlatban a bíró és esküdttársai jogkörének erőteljes kiszélesedését eredményezte. Egy 1802. évi úriszéki jegy­zőkönyv anyagából, amely a csabai bírák ítéletei elleni fellebbezésekkel fog­lalkozott, kiderül, hogy a bírák nagy összegű örökségi ügyekben, ingatlanok, (úrbéres földek, beltelkek, házak, szőlők) adásvételénél s szinte minden job­bágyok közti peres ügyben eljártak első fokon, 3 Igaz, az úrbéres ingatlanok adásvétele hatályossá csak az uradalmi tudomásulvétel után vált: ez azonban 1 L. ehhez: Erdmann Gyula: Békéscsaba társadalma, gazdasága és önkormányzata 1772­1848. (In: Békéscsaba története I. Szerk. Jankovich B. Dénes, Erdmann Gyula, Békéscsaba, 1991. 645-713.) 2 Nóvák László: Cegléd mezőváros a XVIII. században és a XIX. század első felében (In: Cegléd története. Szerk. Ikvai Nándor. Szentendre, 1982. 137.); Kovács Ágnes: A mezővárosi önkormányzat és a földesúri joghatóság a dél-alföldi Károlyi uradalmakban 1722-1848. (Ma­gyar történeti tanulmányok. X. Debrecen, 1977. 67.) 1 Úriszék 1802. dec. 14. - Békés Megyei Levéltár (a továbbiakban BML) Békéscsaba iratai (a továbbiakban Bcs. ir. - a/7. 360.

Next

/
Oldalképek
Tartalom