Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Á. Varga László: Erdmann Gyula 60. születésnapjára

Erdmann Gyula 60. születésnapjára Az utóbbi években örvendetes módon a levéltárosok között is egyre inkább kezd gyakorlattá válni, hogy úgy lokális, mint országos szinten a jelentős eredményeket elért, maradandó értékeket felmutató kollégákat 60. életévük betöltése alkalmából a szűkebb-tágabb szakma képviselői (levéltárosok, könyvtárosok, muzeológusok, történészek) köszöntik. A 60. születésnaphoz kötődő laudatio annak ellenére is kezd terjedni, hogy ez az évforduló egyrészt nem „kerek", másrészt ma már a kötelező nyugdíjba vonulás időpontját sem jelenti. Abban, hogy ez napjainkra mégis egyre általánosabbá válhatott, valószínűleg az a nem minden alapot nélkülöző felismerés játszik szerepet, hogy az egyébként már ünneplésre érdemes kollégát ötven évesen még „fiatalnak" gondoljuk: olyannak, aki még nem érte el pályája csúcsát. Amikorra viszont immár inaktívként betölti a 75. életévét - függetlenül attól, hogy mit tett le élete során a levéltárügy képzeletbeli asztalára -, úgy a levéltáros, mint a társszakmák hajlamosak megfeledkezni róla. Örüljünk tehát, hogy az elmúlt egy-két évben számos, hatvanadik életévét elérő, továbbra is aktív, a magyar levéltárügyben, illetve a levéltárügyben és a történettudományban is maradandót alkotó kollégát köszönthettünk. Erdmann Gyula barátunk is a mai magyar levéltárügyet továbbra is meghatározó módon befolyásoló, a történettudományban is jelentős eredményeket felmutató hatvanasok táborába lépett be a közelmúltban. Személye és életútja a legjobb bizonyíték arra, hogy levéltártípustól és pozíciótól függetlenül is következetesen lehet képviselni a történettudomány majdani forrásairól visszavonhatatlanul döntő levéltárosok, a begyűjtött forrásokat őrző és feldolgozó levéltárak, illetve az ott tárolt dokumentumokat használó kutatók érdekeit. Ünnepeltünk országos levéltárosként is kiállt a vidék érdekei mellett, „vidéki" levéltár-igazgatóként és a magyar levéltárügy első embereként pedig példamutató módon mindaddig síkraszállt az ország első levéltárának ügyeiért is, amíg az nem sértette az egyetemes magyar levéltárügy érdekeit. Merthogy Erdmann Gyula akkor (1991 és 2000 között) volt a magyar levéltáros társadalom, a Magyar Levéltárosok Egyesületének választott vezetője, amikor a rendszerváltást követően hazánk elkezdte a kínkeserves felzárkózást az 1950es évek elejétől fényévnyire eltávolodó nyugati társadalmakhoz. Az ő elnöki időszakának elején szállt „harcba" a szakma - több-kevesebb sikerrel - a felszámolt, végelszámolt gazdálkodó szervezetek maradan-