Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN

tem fel - részint az 1828-as eltitkolásokat kompenzálandó, részint pedig az 1828 utáni mérsékelt fejlődést feltételezve. Ezt követően felvázoljuk a megye állatállományának 1850-1869 közti változásait - országos adatokkal is szembesítve (36. táblázat). Számításaink szerint tehát mind a ló, mind a szarvasmarha és a juh esetében megyénkben az állatállomány jóval kisebb százaléka volt az adózók kezén, mint országosan! Az állatállomány ugyanis még erőteljesebben koncentrálódott a birtokos nemesség kezén, mint a szántó-, a rét- és a legelőterület. A juhoknál különösen kirívó az adózók kezén lévő állomány igen csekély értéke; ebben marad el a megye leginkább az országostól, jóllehet a juhállomány 67%-a országosan is a birtokos nemesek kezén koncentrálódott 1848 előtt, szemben a ló- és a marhaállománnyal, melynek országosan 2/3-a volt az adózók kezén. A lóállomány országszerte mérsékelten nőtt 1850-1869 között, megyénkben ellenkezőleg: folyamatos az állomány vesztesége. A szarvasmarha-állomány országosan és Zemplénben egyaránt erőteljesen nőtt 1857-ig, majd visszaesés következett, Zemplénben erősebb, mint az országban. A juhtenyésztés országos adatai 1850-1857 közt gyenge, majd 1869-ig erőteljes növekedést mutatnak, Zemplénben viszont előbb erős esés, majd igen erőteljes, az állományt 1857-1869 között megduplázó emelkedés következett be. Az 1000 lakosra jutó állatállomány 1850-1869 közti adatai Zemplént általában az ország gyengébb állattartó megyéi közé sorolják. A szarvasmarhatenyésztésben viszont a zempléni adatok végig erősen az országos átlag felettiek. Megyénk régiójára (9 megye) hasonló adatok jellemzőek: lemaradás az országos arányszámoktól a ló-, juh- és sertéstartásban, de átlag feletti tartási kedv a marhatenyésztésben. Az 1000 lakosra eső lóállományban az országos adatok stagnálást, majd enyhe növekedést jeleznek, ezzel szemben Zemplénben végig csökkenést regisztrálhatunk (folytatódott tehát az adózóknál már 1812-1838 között mutatkozó tendencia); így a 3-4. hely jut régiójában megyénknek a lótartásban, szemben az 1828-as első pozícióval. A marhatenyésztésben országosan erős volt a felfutás 1857-ig, majd zuhanás következett; megyénk hasonló vonalat mutat azzal a különbséggel, hogy itt a növekedés is, majd a zuhanás is meredekebb volt. így is csak Ung előzi meg a régióban. Említést érdemel, hogy Zemplén adatai a marhatartásban kedvezőbbek, mint Arad, Csongrád, Pozsony megyékben, és a kiemelkedő marhatartóvá váló Vas is csak 1869-re előzi meg. A hullámzó adatok ellenére is Zemplén összességében előrelépett a marhatenyésztésben: 1828-ban (az adófizetők állományát véve) régiójában 5. volt; 1850 után feljött a 2. helyre, az említett Ung mögé. A leggyengébben - mint 1828-ban is - a juhtenyésztésben állt sokáig