Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN
és 400 szőlőmunkást, illetve 50 puttonyost volt köteles kiállítani az uradalmi szőlőhegy szüreteléséhez; Tárcáinak hasonló feltételeket szabott a kamara, csak az arányok voltak mások. 111 A legmagasabb árat az egy összegben megalkudó Sárospatak fizette 1835-ben: összesen 300 ezer pengő frt-ot. Az utóbbi esetben érdemes a váltságösszeg részösszetevőit is áttekinteni, mivel az képet ad egy hegyaljai mezővárosból nyert földesúri jövedelem szerkezetéről (32. táblázat). 32. táblázat Sárospatak 1835-ös váltságösszegének részletezése 1. Az évi 1124 vfrt háztaksa helyett 25 308 vfrt 2. Az évi 2025 vfrt értékű szántóföldi dézsma helyett 45 596 vfrt 3. A szőlődézsma fejében (évi 11 574 vfrt) 260 607 vfrt 4. A földesúri jogokról való lemondásért 12 500 vfrt 5. Regálékért, malmokért és hídért 293 487 vfrt Összesen 750 000 vfrt (= 300 000 pfrt) A Hegyalján kívül 1839 előtt (1814-ben) kötött váltságszerződést Varannó is; úgy tűnik azonban, hogy a szerződés később érvényét vesztette - egyelőre ismeretlen okból. (A felső-zempléni mezőváros 467 pfrt-ot fizetett évente váltságul.) Dávidvágáson 2 telkes jobbágynak sikerült magát felszabadítania (mindketten háromnegyed telkesek voltak, és nem kis összeget, 600, illetve 1000 vfrt-ot fizettek le 1836., illetve 1845. évi szabadulásukig). Összehasonlításul: országszerte 600-2500 vfrt közt mozgott l-l jobbágytelek megváltási ára! - így érthető, hogy viszonylag kevés helység élt a megváltakozás lehetőségével. Zemplénben tehát 1848-ig összesen 6 örökváltságeset fordult elő. Országszerte 374 helységben (egy-egy község egészére, illetve telkeseinek csak egy részére, néha csak egy-két jobbágyra ható érvénnyel) kötöttek váltságszerződést. (Pontosabban: ennyi szerződést hagyott jóvá 1848-ig a Helytartótanács.) A szerződések minimálisan számolva 6139 jobbágytelket érintettek. 145 144 240 fit., 300 munkás és 40 puttonyos. 145 Forrásunk telek-, ill. jobbágyszámbeli adatai hiányosak, így a 6139 teleknél bizonyosan többet váltottak meg az országban. Itt kell megemlíteni, hogy a hivatalos összesítés, melyet alapul veszek, csak a Helytartótanács által 1848-ig jóváhagyott örökváltság-szerződéseket vette számba; így hiányzanak a sorból Szarvas és Békéscsaba 1845. évi szerződéseinek adatai, mivel különböző okokból a jóváhagyás nem történt meg. Ennek ellenére az említett mezővárosok is és volt földesuraik is valójában érvényesnek tekintették az egyezséget (vö. Maday Pál: Szarvas története. Szarvas, 1962. 141. és Békéscsaba képviselőházi felterjesztése 1868. n. n. Békés Megyei Levéltár - V 82. a/19.).
