Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN
gyokat kellett volna ültetni, s addig is az uraságnak kellett volna a telek után adózni; a második esetben pedig a jobbágytelket vállalt nemeseknek kellett volna - az 1836:XI. tc. óta - adózniuk. Mindez jórészt elmaradt Zemplénben! A birtokosok által elfoglalt telkek újranépesítése alig történt meg, a birtokosok inkább fizették - nyilatkozataik szerint - a telkek utáni adót; a jobbágytelken élő - dolgozó - nemesek megadóztatása jórészt elmaradt. A nemesi megye - amíg csak tehette - elszabotálta a nemesség számára hátrányos törvények végrehajtását. 137 A jobbágytelkek e része végleg elveszhetett a parasztság számára, mivel az 1848 előtt nemesi kézen lévő, nem adózó telkeket könnyen lehetett végleg allodizálni. Megemlítendő, hogy a nemesi kézre jutott jobbágytelkeknél mindig az 1774-es urbárium kori állapotból indultak ki a megyei összeírok; a később létesült telkekkel - ezek úrbéres jellegét vitatni kívánta a nemesség zöme nem foglalkoztak... A Helytartótanács többször is sürgette az új telkek összeírását is; Zemplén végül 1845-re készített egy kimutatást, amely szerint az urbárium óta 250 telek létesült, az azóta megsemmisült (útépítés stb.) 13-mal szemben. ^Láttuk, hogy a nemeseknek kedvező abszolutizmus kori hatóság is több mint 600 új telket tartott nyilván 1774-hez képest! 138 Végül is mintegy 350 telek volt nemesek kezén, ha ehhez számítjuk az 1828-as déserta telkeket (11 750 hold - 391 telek!), 139 akkor megállapítható, hogy összesen mintegy 740 telek volt hosszú időn át nem úrbéresek kezén, s kérdéses volt, hogy mikor és mennyi jut ezekből vissza, jobbágytelkesek használatába. Ha a 740 telket leszámítjuk az 1848-as 6740-ből, akkor a maradék 6000 telekkel számolva a jobbágyfelszabadítás táján egy telkes művelése alatt már nem 0,44 telek állt Zemplénben, hanem csak 0,39! Sokkal jobb korábban sem volt az arány, hiszen nemesek kezén mindig voltak jobbágytelkek. Az úrbéresek kezén természetesen Zemplénben is voltak telken kívüli földek. A bérföldek (szántók, rétek, erdők) mennyiségét nem ismerjük, és az irtások területét sem. (1774-ben 5635 hold irtásszántó és 7435 hold irtásrét volt az úrbéresek kezén; ezek területe bizonyosan növekedett). Az urbáriumkor úrbéresnek nem vett, „de nem is tisztán majorsági jellegű (szabadon adottvett)", úrbéres kézen lévő szőlők 1774-ben mintegy 2000 holdat tettek ki; 140 az 1828-as adóösszeírás adózó kézen csak 1147 holdat mutat ki; ennyi szőlőt vettek akkor adókötelesnek, de ennél bizonyosan jóval több lehetett az úrbéresek művelése alatt a mintegy 37 000 holdnyi zempléni szőlőterületből 111 a jobbágyfelszabadítás idején. l17 Zlt.-Kgy. 1836/2001., 1837/1022., 2022., 1842/2213-, 1845/997., 1001., ill. Loc. 376/114. m Zemplén megye törekvéséhez az 1774 után keletkezett jobbágytelkek allocliális jellegének bizonyítására 1. Zlt.-Kgy. 1836/2093-94., 1837/2022., 1845/285. 139 Uo. 1833/841. H<) Benda, 1973. 162.; Kovacsics, 1959. 4l6. 141 Galgóczi, 1855. 29. A 37 000-ből 26 600 terült el a Hegyalján.
