Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN
1835-ben a legtöbb árenda a felső, sókuti kerületben volt (131), de itt a sok kis falu apró nemesi birtokai által bérbe adott kocsmákról, boltokról volt főként szó, s így kis bérleti összegek adódtak (összesen 10 000 pfrt). Tokajban csak 100 árenda volt, de az árendaösszeg 36 400 pfrt-ra rúgott! Sok árenda volt még a több uradalom központjául szolgáló Nagymihályban és kerületében (122 -15 000 pfrt árendával) és a gálszécsi kerületben (128 árenda - 13 900 pfrt bérleti összeg). Kevés árenda, de nagy összegekkel szerepel a helmeci és zetényi (28,30 árenda - 16 100-12 100 pfrt összeggel), illetve homonnai kerületben (65 árenda - 17 500 pfrt). Az egy árendára jutó bérösszegben a nagyobb egyházi birtokokat magában foglaló helmeci kerület vezet (575 pfrt), melyet a zetényi (403 pfrt), majd a sztakcsinyi (384), tokaji és pataki követ (364-360 pfrt). A legkisebb árendák a sókuti (76 pfrt) és a gálszécsi (109 pfrt) kerületben voltak. A megye összes árendása 1841-ben nem kevesebb mint 214 600 pfrt-ot fizetett a birtokos nemességnek. Mivel a megyében mintegy 4000 birtokos nemes élt, minden negyedik foglalkoztatott bérlőt; az árendás tehát általános megyei jelenség. Nemesi - árendást foglalkoztató - birtokosonként ez v 200 pfrt feletti bevételt jelentett. Az átlag mögött persze itt is hatalmas szélső értékek közti különbségek vannak. Az 1 frt-ra sem rúgó krajcáros árendák tömege mellett 2400-3600 frt-osak is akadnak, ha kevés számban is. Összehasonlításul megemlítem, hogy 1812-ben 239 304 frt-ot tett ki az összes bérleti summa Zemplénben, úgy tűnik tehát, hogy a századfordulón még erőteljesebb volt a bérleti rendszer, mint a '30-as években. 1800-ban pl. jóval nagyobb összegű bérletek akadtak, mint 1835-ben, amikor is viszonylag kevesebb a nagyobb összegű bérlet! 1800-ban 5000 frt-on felüli bérletek is voltak (Lefko Gutmann Varranón 6000, Josef Friedman Magyaroskán 6500, Mojzes Proper Homonnán 15 000 (!), Mojzes Krausz 5900 Pardicson, Paulus Kuglerés társa, Marcus Krausz Nagymihályon 15 500!); ezek 1835-ben már hiányoznak. Az árendások listáját böngészve megállapítható, hogy a zempléni zsidók általában német, kisebb részben szláv, később több esetben már magyar vezetéknevet és zömmel bibliai - zsidó keresztneveket használtak korszakunkban. (Jellegzetes példák 1800-ból: Judeus Schwarcz, Mojzes Friedl, Dávid Glück, Sámuel Brein, Elias Moskovich; 1835-ből Hersko Grünberger, Izsák Haberman, Bruder Elias stb., de: Hersko Bajusz, Ábrahám Fekete, Sámuel Szende, Pipás Dávid stb.) 1800-ban még elvétve akad magyar keresztnév, 1835ben már sűrűbben, a nevek mintegy 20%-ában. Visszakanyarodva a tényleges agrárnépességhez megállapítható, hogy abból úrbéres volt 1846-1847-ben 14.901-17 169 telkes jobbágy. 127 Ezenfelül az 1852-es telekösszesítés 7368 zsellérhelyet említ, ami nagyjából meg is felel 127 Zlt. Loc. 383/233. ül. Kgy. 1847/1615.; Fényes (1847. 308.) 15 272 telkest említ.
