Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN
Adatsorunkra tekintve szembeötlő L. Nagy és Fényes Elek, illetve a népösszeírási adatok közti ellenmondás. Ez főként abból adódik, hogy előbbiek az 1 év alatti lakosságot is számba vették, valamint náluk alighanem némileg túlbecsült adatok kaptak helyet; a népösszeírások viszont szinte bizonyosan aláértékelték az adózó népességet. így az 1828-as, 1837-1838-as és 1847-es két-két adat között lehetett a tényleges létszám. Mintegy 20 000-30 000 fő lehet az, amelyet a népösszeírások nem vettek számba; alighanem főként a majorsági népességből. (Erre még visszatérünk a zsellérek számának vizsgálatakor.) Mindez nem változtat a fő tendencián: 1787-1828 közt összességében viszonylag erőteljesen nőtt az adózók száma, 1828-1847 közt pedig összességében stagnált. A népösszeírási adatsor arányában nézve, e rövidebb időközökben persze változatosabb képet, hullámzást mutat: 1787-1804, majd 1819-1828, 1838-1847 közt növekedett a lélekszám, 1804-1819, 1828-1838 közt viszont csökkent. A népösszeírások - ezt le kell szögezni - inkább csak a változási irányok és nagyobb arányok felismeréséhez adnak elégséges támpontot. 61 Az adózók legkisebb munkaszervezeti egysége a család volt. A népösszeírási adatok szerint 1787-1804 között viszonylag erőteljesen nőtt a családok száma, megfelelve az adózólétszám-növekedésnek. 1804 után azonban 1840-ig végig csökken, illetve stagnál a családszám, mégpedig általában erősebben, mint az adófizetők száma. 1846-ra és főleg 1847-re ellenkező előjelű az elmozdulás: a lélekszám lassú emelkedését meghaladó ütemben felugrik a családok száma. Faragó Tamás Zemplént a túlnépesedett, nagycsaládos megyék közé sorolta. Feltételezése szerint a nagy családok térnyerésének oka a feudalizmus válsága, amelyre az agrártermelők részben az új háztartások kialakulásának gátolásával reagáltak. Ezt adatsorunk csak 1828-ig igazolja, onnan kezdve 1846-ig fokozatosan csökken az egy családra eső adózók száma. Megjegy,7 Nagy, 1828. 468. alapján, 4000 nemes családfőt és 5,5-es családlétszámot véve, 22 000 fővel növelve, kerekítve. 58 Thirring Lajos: Népösszeírási adatok és adatforrások a nem nemes népességről a XIX. sz. első feléből (Adat-összeállítás Thirring Gusztáv hagyatékából.). In: Történeti statisztikai közlemények. 1959. 154. w ZÍt.-Loc. 343/177. í,(l Fényes, 1837. 396.; a bővítés azonosan, mint az 57. jegyzetben. M Zlt.-Kgy. 343/177. 52 Uo. - Loc. 383/223; a ki nem töltött, ill. bizonyosan rosszul kitöltött néhány rovatot az 1847-es megyei összeírás alapján töltöttem ki. M Uo. - Kgy. 1847/1615; jó néhány összeadási hiba és egy-két elírás korrigálva. M Az adatokban országszerte is, Zemplénben is (vö. 1838-1841, 1846-1847) indokolatlan egyezések, illetve ugrások láthatók. 65 Faragó (1977. 174.) számítása szerint, 5,40-dal osztva az adózó népességet.
