Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
tóinak perbe fogása is, így Deák Ferenc is veszélyben volt. 9 - E pereket végül mellőzte a kormányzat. Kossuth után a megyei ellenzéki derékhad ellen is ostrom kezdődött. A megyei viharos közgyűléseken a kormányt hevesen támadók közül 30 ellen indult politikai per. így pl. Pesten Ráday Gedeon, Patay József és Ágoston József, Barsban Balogh János és hét társa, Zalában Csány László vált vádlottá. A megyék rendkívüli országgyűlést sürgettek, keményen sérelmezték a történteket. Vörösmarty ekkor írta a Szózatot. 10 Ezután elcsendesedett a közélet. Az érvek elhangzottak, s mindenki a következő országgyűlést várta. Természetesen csendben folyt a készülődés mindkét oldalon. Deák Ferenc pl. emlékiratot fogalmazott a szólásszabadságról. Ebben határozottan elvetette a Bécsből sugallt összeesküvés teóriát. Trón elleni mozgalom? Szó sincs róla - írta -, Magyarország ragaszkodik a trónushoz, csak jó akaratot vár. Magyarország kész felejteni a jogsértéseket, de a király bocsássa szabadon az elítélteket, illetve foglyokat és állítsa vissza a bizalmat. Ha nem, akkor „előre ellentmondunk jelen s jövő előtt és minden törvénytelenséget erő nélkülinek nyilvánítunk." Néma hallgatással, igazságunk tudatában fogjuk várni a jövőt, hiszen erőszak jogot nem semmisíthet meg." 1838 folyamán Bécsben tudatosult: változtatni kell a magyarországi kormánypolitikán. A konstrukciós perek nem rettentették el az ellenzék javát. Európa figyelő tekintete miatt is korrekcióra volt szükség. A Habsburg Birodalom ugyanis már évek óta egyre gyengült nemzetközi akcióképességében. Egy országgyűlési fiaskó, az pl. hogy a magyar országgyűlés nem szavazza meg az állami adót és az újoncokat, tovább gyengítette volna Bécs európai megítélését. S mindez éppen a keleti válság erősödésekor, háború közeli helyzetben... 1838. dec. elején „saját kérésére" menesztették Pálffy Fidél kancellárt, feláldozva őt a közvélemény befolyásolása érdekében, s helyére a jobb képességű, taktikusabb Mailáth Antal került, akiben Deákék is kemény ellenfelet láttak. Ezt követően Metternichék híveik állásfoglalását, tanácsait kérték. A politikai perek miatt általános ellenszenvvel övezett Cziráky Antal országbíró - felkérésre - emlékiratot készített, melyben a terjedő forradalmi szellemet okolta a szelíd és törvényes úton járó, jólétet és rendet teremtő kormány elleni izgatottságért, vádaskodásért. Ezen túl viszont csak igen vérszegény, ötlettelen elképzelései voltak, pl. javasolta, hogy az országgyűlésen sok országos ülést tartsanak s így tegyék súlytalanná az ún. kerületi üléseket, melyek az alsótáblán mint előkészítő, kötetlen tanácskozások, minden kormányzati befolyás és jelenlét nélkül egyre inkább döntő szerepet játszottak, s melyeket a 9 KLÓM VU. (S. a. r. Pajkossy Gábor.) Bp. 1989. 80. 1(1 Szauder József: Kölcsey Ferenc. Bp. 1955. 253. 11 Ferenczy Zoltán: Deák élete. Bp. 1904. I. 235-.
