Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])
Erdész Ádám: A Kossuth-kultusz Békés megyében
ben Kossuth Lajost megismerte a helyi eliten túl a nagyobb települések minden fontosabb, politikai aktivitást mutató csoportja. Korábban ilyen ismertséggel senki nem rendelkezett a vármegyében; az ismertség ráadásul igen pozitív megítéléssel párosult. Voltak, akik politikai küzdőtársként tekintettek Kossuthra, s a nyilvánosság köreinek bővülésével egyre nőtt azok száma, akik a korszellem által sugallt, még teljes egészében meg sem fogalmazott várakozásaik beteljesítőjét látták benne. A kultusz kialakulása Nem könnyű megragadni azt a pillanatot, amikor megjelentek a kibontakozó Kossuth-kultusz első jelei. Hermann Róbert 1847-1848 fordulóján regisztrálta az első olyan jeleket, amelyek egy formálódó kultusz felé mutatnak: „Moldvai csángó magyarok, törökszentmiklósi jobbágyok, vándorló mesterlegények, a cs. kir. hadseregben szolgáló magyar katonák, zsidó polgárok fordulnak hozzá panaszaikkal; egy olyan politikushoz, akinek nincs tényleges hatalma." 17 A nép egyszerű, támogatásra szoruló gyermekének segédkezet nyújtó politikusról rajzolt kép már jóval korábban bekerült a köztudatba. Még 1841 tavaszán írt megrendítő vezércikket Kossuth a Pesti Hírlapban a módosabb falubeliek helyett erőszakkal katonának besorozott dorozsmai juhász feleségéről, aki néhány napos újszülöttjével karján gyalog elment hozzá, hogy segítsen az igazság megtalálásában. 18 A Hermann Róbert által idézett levelek tanúsága szerint hat-hét esztendő múltán a társadalom legkülönbözőbb köreiben tekintették Kossuthot olyan embernek, akihez gond és baj közepette fordulni lehet. De ez még inkább az ismertség és a bizalom körébe sorolható jelenség. A kultusz első igazi jelei 1848-ban mutatkoztak meg. S hogy az ismertség és a népszerűség kultikus 17 Hermann Róbert: A Kossuth-kultusz. In: '48 kultusza. (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4.) Szerk. Merva Mária. Gödöllő, 1999.14-15. 18 [Kossuth Lajos]: Aprócska kényurak. Pesti Hírlap, 1841. 28. sz.
