Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])

Hermann Róbert: Kossuth és a magyar hadsereg

futárját, akinek a kormányzó és a tábornok találkozóhelyére vonatkozó javaslatot kellett volna hoznia. Görgei azonban csak augusztus 5-én Nagyváradon kapta meg Kossuth levelét, tehát nem válaszolhatott rá. Mivel 26-án Cibakházán olyan híreket kaptak, hogy a Haynau vezette cs. kir. fősereg három oszlopban megindult délkelet felé, Kossuth lemondott a Perczellel való ta­lálkozóról. Cibakházáról még aznap továbbmentek Török­szentmiklósra. Noha már itt értesültek az oroszok tiszafüredi átkeléséről, 27-én egészen Kunmadarasig utaztak, innen azon­ban az orosz előőrsök közelsége miatt visszafordultak, és Kisúj­szálláson és Mezőtúron át egészen Szentesig utaztak. Innen Hódmezővásárhelyen át utazott tovább Szegedre. Hódmezővá­sárhelyen, július 28-án találkozott Mészárossal. Aznap este vagy másnap délelőtt tért vissza Szegedre. 29 Ezzel szorosan összefügg Kossuth szerepe a honvédsereg fel­ső katonai vezetésének kialakításában. A Batthyány-kormány időszakában kinevezett Mészáros Lázáron, s a rangját az 1830­31. évi lengyel szabadságharcból magával hozó Józef Bemen és Henryk Dembinskin kívül valamennyi, a szabadságharcot vé­gigszolgáló honvédtábornok Kossuthnak köszönhette kineve­zését. Ezek egy része soron történt előléptetés volt, de a megha­tározó szerepet játszó tábornokok jelentős része (Görgei, Perczel Mór, Vetter Antal, Klapka György) kinevezése nem mindig a rangsor szerint történt. (Mind Görgei, mind Klapka átugrottak az alezredesi kinevezést; Perczel helyből ezredes lett; mind Görgei, mind Perczel három hét alatt lett ezredesből tábornok.) Ugyanakkor a személyes kötődés csak a tábornoki kar mintegy felénél, a politikai kötődés alig néhány tábornoknál (Damjanich János, Nagysándor József, Guyon Richárd, Lenkey János) figyel­hető meg. Ez utóbbiak egy része azonban sok esetben éppen nem szakmai erényeiről volt híres. Ugyanakkor jó néhány olyan személy kinevezése elmaradt, aki katonai erényei vagy a rang­29 Kossuth tábori útjaira 1. Hermann Róbert: Kossuth és a fővezéri kérdés 1848-1849-ben. Hadtörténelmi Közlemények, 2002/3. 571-655.

Next

/
Oldalképek
Tartalom