Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])
Hermann Róbert: Kossuth és a magyar hadsereg
rabjai is árulkodnak erről a szívélyes egyetértésről, s arról, hogy Kossuth megosztotta stratégiai ötleteit az új fővezérrel. November 6-án Kossuth visszaindult Pestre, este megérkezett Komáromba, s másnap is ott tartózkodott. November 8-án már a fővárosban volt, s 9-én a képviselőházban számolt be tábori útjáról. A beszédben ismét jelen volt az október 30-i hadijelentésre jellemző lelkesítő elem, a vereségért többé-kevésbé burkoltan a hadsereg akkori vezetését hibáztatta, s megfelelő ellenpontozást jelentett Görgei fővezéri kinevezésének bejelentése. Ugyanakkor a beszédből kiderült, hogy Kossuth számára is komoly tanulsággal jártak a táborban töltött napok. „.. .a sereg organizációja, rendben s fenyítékben tartása kimondhatatlan, nélkülözhetetlen kellék, mert van a hadiszolgálatnak temérdek része, hol a rendnek hiányát puszta lelkesedés pótolni nem képes, s ez mindinkább érezhető akkor, ha az ember nem minden percben van csatában, mert a lelkesedés viszi előre, megvan a bátorság és elhatározás, hanem a sok táborozás- és szolgálatokra tudomány kell..." - mondta. 18 Ami annak beismerését is jelentette, hogy kénytelenségből ő maga is túlzottan optimista volt, amikor 1848 októberében a pusztán a tömegerőre építette a Bécs felmentésére indítandó támadás tervét. Kossuth a táborban láthatólag kedvet kapott a katonai mesterséghez. Legalábbis erre mutat az a tény, hogy 1848 novembere után a hadvezéreknek írott leveleiben jó néhány konkrét haditervet vázolt fel, amelyek megvalósíthatósága igen tág skálán mozgott: hol az erők, a tér és az idő józan kombinációja, hol e tényezők valamelyikének (leggyakrabban magának az ellenségnek) a figyelmen kívül hagyása jellemezte őket. Hozzáteendő, hogy miután Bemet leszámítva, a magyar hadtestparancsnokok többsége ekkor tanulta a hadvezetés mesterségét, Kossuth számára sem tűnhetett olyan behozhatatlannak az az előny, amivel e hadfiak békeidős kiképzésük következtében rendelkez18 KLÖM XIII. 376-386. Az idézetet 1. 381.
