Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])

Hermann Róbert: Kossuth és a magyar hadsereg

tokát a magyar kormány fennhatósága alá rendelte. Miután a Batthyány-kormány joggal tartott attól, hogy válsághelyzetben nem számíthat a nem magyarországi alakulatok hűségére, kezdeményezte ezek kicserélését az országon kívül állomásozó, magyarországi kiegészítésű alakulatokra. A csere csak kis részben történt meg akkor, amikor Jelacic horvát bán támadásával megkezdődött a szabadságharc. Ezt követően ezek az alakulatok etnikai alapon választottak tábort: a magyar és szlovák legénységű zászlóaljak a honvédsereg, a többi magyarországi nemzetiségből kiállított, valamint a nem magyarországi ezredek pedig jäkatonai ellenforradalom oldalára álltak, kivéve két venetói kiegészítésű, olasz legénységű zászlóaljat. A magyar hadsereg első elemét tehát a volt es. kir. sor- és határőrezredi zászlóaljak, valamint a es. kir. hadsereg magyar huszárezredei alkották. A második elem az 1848 májusában önkéntesekből toborozni kezdett honvédség 10 zászlóalja volt. Ezeknek az alakulatoknak a tisztikara szinte teljes egészében a cs. kir. hadsereg tisztjeiből került ki, így viszonylag hamar magas harcértékű alakulatokká váltak. Az 1848 őszén megkezdett, s a szabadságharc végéig folyó honvédtoborzás és újoncozás során felállított újabb alakulatok ezt a mintát követték, s így a honvédsereg alapvető adminisztratív egysége a honvédzászlóalj lett. 1849 nyarán a magyar oldalon harcoló sorezredi zászlóaljakat is honvédzászlóalji számmal látták el, s betagolták ezek számsorrendjébe. Nem tartozott a hadsereghez, de katonai feladatokat is ellátott időnként az 1848:22. törvénycikk értelmében megszervezett rendvédelmi testület, a nemzetőrség. A nemzetőrség létrehozásának szükségességére Kossuth is célzott híres március 3-i felirati beszédében. Ebben a valódi (tehát nép-) képviseleti rendszer megteremtésével összekötendőnek mondta a honvédelmi rendszer olyan átalakítását, amely megfelel „nemzeti jellemünknek és a honlakosok érdekegységének". Március 14-én, a bécsi forradalom hírének vétele után Kossuth már nyíltan kimondta, hogy ez a honvédelmi rendszer a nemzetőrséget jelenti, amely a nemzet nyugalmát biztosítja.