Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])

Erdődy Gábor: A polgári átalakulás élharcosa, a forradalmi örökség védelmezője (1847-1867)

ben nemcsak a jelen röppenő percét, de a változhatlan múltat s a közelgő jövőt is szeretnünk kell. Ne vidd azon pontra a nemzetet, melyről többé a jövőnek nem lehet mestere!"

7 6. Az emigrációba visszavonultan 1867-et követően Kossuth óriási és töretlen népszerűsége ellenére nem lesz képes a magyar politikára jelentős befolyást gyakorolni. Kívülállását megőrizve is folyamatosan nyomon követi a belpolitika alakulását, véleményét kívánság szerint megosztja tanácsot kérő híveivel. Szigorú bírálatot mond például az antiszemitizmus magyarországi jelentkezéséről s a függetlenségi ellenzék ezzel kapcsolatos ellentmondásos reagálásáról. Lelkesen üdvözli ugyanakkor a 90-es évek elején előterjesztett egyházpolitikai reformokat: az állam és az egyház következetes szétválasztását, a kötelező polgári házasság bevezetését, valamint a zsidóemancipáció kiteljesítését. Halálával pedig olyan örökséget hagyott népére, amely nemzeti identitásunkat napjainkig a legintenzívebben és a legpozitívabban alakította. Olyan értékrendet hagyományozott a jövőre, melynek érvényességét napjainkig a legdurvább diktatórikus rendszerek és a legrafináltabb demagóg kormányok sem tudták megkérdőjelezni. 7 Pajkossy Gábor (szerk.) Kossuth Lajos. In: Magyar Szabadelvűek (Főszerk. Gerő András) Bp., 1998. 138-145.