Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])

Erdődy Gábor: A polgári átalakulás élharcosa, a forradalmi örökség védelmezője (1847-1867)

vező Kossuth külpolitikai koncepciójának középpontjában - a reformkori örökség folytatásaként és Batthyányval teljes egyetértésben - a cári orosz fenyegetés állt, kezdeményezéseit ennek megfelelően a veszély elhárítására irányuló próbálkozások motiválták. Mindenekelőtt Anglia és a nyugati nagyhatalmak érdekének tekintette, hogy Szentpétervár al-dunai terjeszkedésének gátat állítsanak, London elutasító magatartását megtapasztalva azonban egyre inkább a megszülető Németországot tekintette legfontosabb szövetségesének. Május közepén egyébként is alapvető változások rajzolódtak ki Közép-Európában. A 15-én kirobbant újabb bécsi forradalom kiteljesíteni látszott a birodalom felbomlását. Észak-Itália gyakorlatilag már tavasszal elszakadt, Prágában előrehaladott munkálatok voltak folyamatban a pánszláv kongresszus összehívására, az uralkodó saját fővárosából menekülni kényszerült, Ausztria közvéleményük álláspontját képviselő követei pedig egyértelműen az örökös tartományok beolvadása gondolatát támogatták a május 18-án Frankfurt am Mainban megnyitott össznémet nemzetgyűlésben. A markánsan kirajzolódó radikális átrendeződés következtében keletkező vákuum kitöltésére fogalmazódott meg Kossuthban is a - frankfurti elképzelések szerint Ausztriával fenntartott kapcsolatát a tiszta perszonálunióra redukáló - Buda központú Habsburg Birodalom terve. Tisztában volt azzal, hogy az elképzelés megvalósítása mindenekelőtt a szomszédos népekkel való együttműködést, a magyarországi nemzetiségi kérdés megoldását feltételezi. A nemzetiségi probléma a Batthyány-kormány legbonyolultabb és legnehezebben megválaszolható bel- és külpolitikai kihívását képezte. Ismeretes, hogy az áprilisi törvények legnagyobb hiányosságát éppen e kérdés teljes mellőzése jelentette. Kossuthék az európai korai liberalizmus utópikus felfogásának megfelelően úgy ítélték meg, hogy a kivívott szabadságjogok kiterjesztése valamennyi állampolgárra, azaz a szabadság egyesítő ereje a reformkorban jelentkező problémákat automatikusan meg fogja oldani. A kor normáinak megfelelően a kizárólag