Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])
Erdmann Gyula: Kossuth Lajos szerepe és jelentősége a reformkor 1840-es éveiben
szári gyűrűvel honorálta. Gaj emberei egyébként a titkosrendőrségnél is felajánlkoztak a magyar reformerek megfigyelésére. Ezek csak kiragadott példák. A bécsi abszolutizmus „oszd meg és uralkodj" elvén alapuló, egyébként önpusztító politikájának bizony többnyire kiszolgálói lettek a nemzetiségi vezetők. A Horvát Nemzeti Párt mindenben élvezte Bécs segítségét, s így következtek sorra a véres zágrábi közgyűlések, tisztújítások, a magyarok kiverése, stb. Érlelődött az 1848-as tragédia. A reformmozgalom első számú magvetője, Széchenyi, aki polgárosodást akart, de a modernizálódó, reformer arisztokraták, azaz egy szűk elit vezetésével, hangsúlyozottan birodalmi keretben gondolkodva s megérezve a birodalom válságát, a nemzetiségek felőli veszélyt, a könnyen népmozgalomba, forradalomba fejlődhető konfliktusokat, kezdettől, szinte misztikus méretű ellenszenvvel nézte Kossuth politikai pályáját. Úgy vélte, Kossuth lerombol mindent, amit ő lassan, céltudatos küzdelemmel épített. Kossuthot a hivatottak körén túlról érkezőnek olyannak, kinek nincs vesztenivalója - tartotta. Ötletszerű rögtönzőnek, felelőtlen politikai gyújtogatónak, a valamit bírók elleni lázítónak tekintette, aki egyébként önérzetesen vissza is vágott, ha szükségét érezte. 1841 februárjában pl. megüzente a Pesti Hírlap hasábjain Széchenyinek: „.. .általok, ha nekik tetszik, nélkülök, sőt ellenök, ha kell." 19 Alig 40 szám jelent meg a Hírlapból, s már készen állt Széchenyi vitairata, a Kelet népe. Ebben Kossuth céljait jónak, eszközeit, modorát elvetendőnek, politikáját inkább érzelminek, mint elvinek és ésszerűnek látta. Széchenyi csak a szokásos fórumokon (megyei közgyűlés, országgyűlés) akart politizálni - így Kossuth fokozatosan kialakuló széles bázisú politikáját forradalmi célúnak vélte - s azért is bűnösnek, mert - úgymond - Bécs az 1840-es amnesztia, a kompromisszum után támogatja a reformokat, s így Kossuth agitációja káros. Bizony Széchenyi eljutott odáig, hogy talán tréfásan, de megemlítette Bécsben: Kossuthot utilizálni kell vagy felakasz19 „Hivatás" - Pesti Hírlap, 1841/14.
