Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])

Erdmann Gyula: Kossuth Lajos szerepe és jelentősége a reformkor 1840-es éveiben

engedőleges, jobbágyság által fizetett örökváltságot szorgalmazta, bár tudta, hogy pl. Németországban az évtizedek alatt alig vezetett eredményre a jobbágy pénztelensége miatt. A40-es években fokozatosan kezd érvelni a részleges állami kártalanítás mellett és a jobbágyi igény esetén kötelező örökváltság mellett. A konzervatívok persze dühödten támadták: alkotmányrombolónak, sőt egyszerűen rablónak nevezték. 1844 után 2 évig háttérbe szorult az ügy, majd a galíciai parasztfelkelés (amikor is az ottani földbirtokos nemesség a bécsi abszolutizmus és a parasztság közé szorulva vérzett) után előtérbe került. Kossuth és társai (Bezerédj, Lónyay Gábor, Szemere Bertalan és mások) a kötelező és állami részvétellel történő megváltást propagálták. Jellemző a haladás nehézkességére, hogy még 1847-ben is az állami kárpótlást (adóreformmal, lényegében közteherviseléssel együtt) csak 7 megye támogatta. Az utolsó rendi országgyűlésen is akadozva folyt a kérdés tárgyalása, míg aztán 1848. március 15-én, már forradalmi helyzetben született meg a törvény az azonnali, teljes és állami kárpótlással történő jobbágyfelszabadításról. A legdrámaibb harc reformerek és konzervatívok közt a közteherviselés körül folyt. A kis- és szegénynemesek ezreit lehetett itt könnyen lázítani, hiszen ezeket a jobbágytól, a zsellértől csak az adómentesség privilégiuma különböztette meg. Kossuth itt is óvatosan, taktikusan politizált. Igyekezett az érzelmekre hatni, említve pl., hogy más országokban csak a koldus adómentes, nálunk a gazdag nemes is. A nemesi adózást nagyon fokozatosan pendítette meg, egyelőre csak a megyei költségekre kivetett ún. háziadó részleges átvállalását kérve a nemesektől. Voltak kevésbé taktikus reformerek is - így Borsod megye kijelentette: ha Bécs garantálja a nemzeti jogokat (pl. az adófelhasználás kontrollját), kész a teljes közteherviselésre. Kossuth megdicsérte őket a Pesti Hírlapban, példátlannak nevezve a nemesség nagylelkűségét. A borsodi tudósítás szerint a megyében élő mintegy 30 ezer nemesből (zömük kis- és szegénynemes volt) több ezren voltak jelen a közgyűlésen, hiszen tudvalévő volt,