Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])

Erdmann Gyula: Kossuth Lajos szerepe és jelentősége a reformkor 1840-es éveiben

tétlen volt. írásaiban sokszor egy-egy konkrét, kézzelfogható esetből indult ki, majd világos okfejtéssel általánosított és jutott el a feudalizmus egy-egy alapkövének megkérdőjelezéséhez, elmozdítása múlhatatlan szükségességéhez. A tünetektől jutott el a diagnózisig úgy, hogy a beteget nem riasztotta el, de biztosította a gyógyulás lehetőségéről. Megmozgatta a fantáziát, érzelemgazdag és lelkesítő volt. Csak példák a témákra, melyek 184144 közt sokszor szerepeltek a lapban: a jobbágy telkek örökös megváltása, azaz a jobbágyfelszabadítás, a városok igazgatási reformja, az adómentes nemesség adóztatása, tehát közteherviselés, kereskedelem- és a vámkérdés, az ősiség eltörlése, iparfejlesztés, a népnevelés reformja, az igazságszolgáltatás anomáliái. A példák mindig oda hatottak: ez így nem mehet tovább. A polgári reformok táborának kiszélesítésében, a teendők egyre nagyobb körben való tudatosításában, a reformpolitika továbblendítésében történelmi szerepe vitathatatlan. Abban is, hogy az 1843/44-es országgyűlésre a megyei követek többsége a reformokat, a polgárosodást támogató közgyűlési utasítással érkezett. A Kossuth javára korántsem elfogult Szekfű Gyula szerint is Kossuth szónoki képessége, tömör, pontos fogalmazási készsége a Pesti Hírlap vezércikkeiben fejlődött páratlanná. A rábeszélés, a meggyőzés képességében csak Lamartine - az európai liberalizmus híressége - versenyezhetett vele, de Szekfű szerint a költő Lamartine sokszor fellengzős volt, míg Kossuth komoly és tárgyszerű. Kossuth Landerertől fizetését a példányszám után kapta, s így eleinte a 600 példány után havi 150 forintot keresett/majd az 5000-et meghaladó példányszám után már havi 800-at. Bécs, Metternich kívánságára Landerer remek, jövedelmező üzletét is természetes lojalitással bontotta fel; kicsinyeskedett, becsapta Kossuthot, aki büszkeségből is, meg értve is a szóból, felmondott, s 1844 közepén megvált a Pesti Hírlaptól. A kormányzat megelégelte a lap terjedő befolyását. Kossuth utolsó cikkében öntudattal írhatta: egyszerű polgár, újságíró ekkora pártfogást még nem kapott. Remeklő társaival együtt hatalmas szellemi hatást értek