Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])

Pajkossy Gábor: „...hogy megkísértsem a töretlen pályát egy nagy cél fölé"

gyűlési Tudósítások. Visszaemlékezésével ellentétben Kossuth eleinte a Tudósításokat csak az érvényesülés egyik lehetséges eszközének tekintette, és a nyilvánosság bővítésével több irányban is próbálkozott. A Tudósítások első száma még el sem készült, amikor felszólalt az alsótábla kerületi ülésén, s az első felszólalást 1833. január első napjaiban még három követte. 1833. január első napjaiban részletes tudósítást jelentetett meg a Jelenkorban a diéta üléséről. A magyar hírlapok olvasói most kaptak első ízben képet az országgyűlés vitáiról. 1832. december utolsó napjaiban igyekezett elérni, hogy őt bízzák meg a kerületi napló szerkesztésével. Végül 1833 januárjában hozzáfogott egy „Országgyűlési Gyűjtemények" címmel tervezett, az országgyűlés tanácskozásaival foglalkozó és kinyomtatásra szánt nagyobb munka megírásához. Ezek a próbálkozások nem hozták meg a kívánt eredményt. Felszólalásait, mivel távollévő mágnás követének szót kérnie nemigen illett, inkább nemtetszés fogadta. Mire a hírlapi tudósítás megjelent, á kormányzat, a pesti újságoknak a nyilvánosság bővítésére tett első tétova kísérletei nyomán, már intézkedett is a cenzúra megszigorításáról. Bár úgy tűnt, Orosz Józseffel együtt megbízást kap a kerületi napló szerkesztésére, valószínűleg a zempléni botlás miatt - Kölcsey kérdésére a megyei viszonyokkal ismerős Andrássy György „gyanúsnak" mondta Kossuth személyét - mégsem őt bízták meg a feladattal, de a napló vezetése nem is intézményesült. A tervezett, végül nem a magyar főrendekről, hanem a vallásügyi vitákról szóló munka 1835 őszére elkészült, Kossuth 300-400 előfizetőt gyűjtött, 1000-1200 forintot költött a megjelentetésre, és 1836 tavaszán még korrektúrát is kapott a szövegből.

9 A könyv azonban valószínűleg a kormányzat közbeavatkozása nyomán - nem jelent meg, sőt a kézirat is elveszett. Kossuth ilyen körülmények között a nyilvánosság fejlődését, a reformok ügyét és saját poli9 KLÖM VI. 456-457., 461., 478^479., 483. (Kossuth állítása szerint „már 1000 pengő forinton felül", illetve „3000 forintot" - nyilván váltóforintot fizetett előre a nyomdásznak.)