Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])

Erdész Ádám: A Kossuth-kultusz Békés megyében

az idős politikussal, a találkozást naplójában a következőképpen örökítette meg: „Leírhatatlan jelenetek következtek; s a galambősz Kossuth bámulatos fényű szemeiben s a mienkben egyszerre csillantak meg a meghatottság könnyei. Vén emberek elfogódva csókolták meg kezeit. Mindegyikkel váltott néhány szót. Magamat bemutatva mondtam, hogy mint tanár, fő kötelességemnek tartom ébren tartani növendékeim közt a hazaszeretetnek azon érzetét, mellyel elválaszthatatlanul összeforrt az ő neve. »Tegye azt - monda. - Szentebb föladatot nem teljesíthet hazája iránt, mintha a hazaszeretet érzetét csepegteti növendékeinek szívébe.« A többieknek példájára, de patriarchális alakja által is késztetve kezet akartam neki csókolni. Kissé vonakodott. »Kit az egész ország a maga apjának nevez, nem utasíthatja el magától a tisztelet ezen csekély jelét. « Megszorította kezemet, én megcsókoltam az ő kezét, s úgy éreztem magamat, mint 28 évvel ezelőtt a bérmáláskor: a hitben megerősödve/'

57 A társadalom alsó rétegeiből hasonló intenzitású érzelmeket tükröznek Herman Ottó Kossuthnak írt sorai. Egyik Békés megyei útja alkalmával egy idős csősz meg akarta köszönni szép beszédét: „Levette a tarisznyát, kivette a kést, s a széles akasztószíj aljáról lefejtett egy bőrfoltot, s kivett onnan egy átzsírosodott papirost, mondván: »Ezt a koporsómba rendeltem, de odaadom az úrnak, mert a szívemből beszelt.«"

58 A papír Kossuth kápolnai csatatéren mondott imáját tartalmazta. A kultusz intenzitása Kossuth 100. születésnapja körül ért zenitjére, az elkövetkező évtizedben az ünnep hőfoka hűlt, és az 1890-es években kialakult ünnepi szertartásrend is lassan elenyészett. A Kossuth-kultusz - erős metapolitikai tartalommal telítve - a változó körülmények közepette is tovább élt, a kul37 Márki Sándor naplója, 1889. júl. 5. A napló eredeti példánya magántulajdonban, másolat: BML xeroxtár. A jelenetet Márki megőrizte: Szekfű Gyula Száműzött Rákóczijának vitája során mint a maga történészi ars poeticájának egyik alapelvét idézte fel Kossuth szavait. 58 Szekfű Gyula: i. m. 411.