Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])
Erdész Ádám: A Kossuth-kultusz Békés megyében
gába beleszólásuk lett volna, akik felett ítéltek meghallgatásuk nélkül" - idézte a múltat a jobbágyfelszabadítás után több mint 50 évvel is az egyik békéscsabai képviselő Kossuth jelentőségét méltatva. 50 Minden szónok nagy nyomatékkal emlékezett meg arról, hogy Kossuth munkássága milyen nagy mértékben megemelte Magyarország nemzetközi tekintélyét. Méltatták mint a nemzetet a fejlettebb európai országok sorába emelő államférfit, s még ennél is több elismeréssel és büszkeséggel idézték angliai és amerikai szónoki sikereit. Az ünnepi beszédekben Kossuth mindig egyedül jelent meg: ő volt, aki harsonaszavával felrázta a nemzetet, ő emelte a népet az alkotmány sáncaiba, ő teremtette meg a közteherviselést. A reformkor, a szabadságharc nagy nemzedéke eltűnt az ünnepi tablóról, soha nem említették a kor meghatározó Békés megyei politikusait sem. A beszédekben csak Kossuth két,nagy vitapartnere, Széchenyi és - ritkábban - Deák jelent meg, de ők is csupán azért, hogy a szónok hangsúlyozhassa, az idő Kossuthot igazolta. Volt, aki egyszerűen csak leszögezte, „a nemzet Kossuthot választotta", volt, aki érvelt is, mégpedig úgy, hogy inkább a szabadság megszerzése révén lehetett eljutni az ország anyagi felemelkedéséhez, semmint - a Széchenyi által ajánlott úton - a gazdasági fejlődésen keresztül a szabadsághoz. A nagy Kossuth-ünnepségek a kiegyezés adta politikai kereteket elfogadó közegben zajlottak, az ünnepi szónokok többsége komoly szerepet is vállalt az 1867-ben kialakított politikai közegben. Figyelemre méltó, hogy miként próbálták összehangolni az önmagát élete végéig a függetlenség szimbólumának tekintő Kossuth kultuszát az uralkodó politikai renddel. A közjogban jártas politikusok általában azt hangsúlyozták, hogy az uralkodó házzal való konfliktust az áprilisi törvények visszavonása váltotta ki. „... nem a nép támadt fel, hogy az uraktól vagy arisztokráciától követeljen, a már önként megadottnál nagyobb jogokat; nem a nemzet támadt fel, hogy több jogot követeljen az 50 BML V. 302. Békéscsaba nagyközség közgyűlési jkve 317/1902.
