Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)

Erdélyi József (1896-1978) költő

Vincze Lajos (Erdőgyarak, 1920-1990) egyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte; Gunda Béla professzor tanítványaként néprajzból szerzett diplomát. 1945-1947 között a szalontai gimnáziumban helyettes tanár. 1948-ban Argentínába emigrál, majd az Egyesült Államokban telepedik le, és a Bowling Green Egyetemen (Ohio) antropológiát és etnolingvisztikát ad elő. Tanulmányai tengerentúli és nyugateurópai folyóiratokban, szakkiadványokban jelentek meg. Sebesi Imre (Erdőgyarak, 1931-1999) az újságírói fakultás elvégzése után 1958-tól a Kolozsvári Rádió főmunkatársa, riportere. Mikrofonjával gyakorta fölkereste Szalontát, iskolavárosát. R. Kiss Lenke (Rábainé) (Biharillye, 1926-2000). Gyermekkorát Nagyszalontán tölti. Tanulmányait is itt kezdte, majd 1941-től Budapesten folytatta. A Képzőművészeti Főiskolát oly kitűnő eredménnyel zárja, hogy Balatonalmádi vezetői meghívják: alkosson az újonnan megépült műtermükben. így lett Szalonta szülöttéből a Balaton környékének ismert képzőművésze. A legszebb köztéri szobraiért különféle kitüntetésben részesült. Most, amikor e névsor végére értünk, kézenfekvő a további kérdés: a természet- és társadalomtudományok vagy a művészetek melyik ágával foglalkoztak a legtöbben? Isten adta tehetségüket milyen területen tudták leginkább gyümölcsöztetni? A megismert huszonegy személyiség többsége, pontosan 45%-a irodalmi munkásságával érdemelte ki, hogy egykori földi létüket, alkotómunkájukat az utódok számon tartsák. Igazoltnak látjuk az erre vetődő úton járók ama lelkes felkiáltását, hogy „Nagyszalonta az írók, költők városa!". De sorakoztassuk csak mögéjük az irodalom- és helytörténettel foglalkozókat! Tüstént megközelítik a kétharmados többséget. Ezen az arányon a környékbeliek és a második rendbeliek sem sokat változtatnak. Ha pedig a szobrászt, a grafikust, a zene- s az építőművészt és a néprajzost is ide iktatjuk, joggal elmondható: e síkvidéki városka a múzsák lakóhelye, afféle kis magyar Olümposz. Mindazok, akikről eleddig szóltam, távoli vagy közeli múltunkhoz tartoznak. De születtek-e azóta új tehetségek? Akadnak-e méltó folytatói ennek az elkötelezettséggel járó, nemes hagyománynak? A tények