Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)

Nes, Teodor (1891-1975) pedagógus, közíró, művelődéstörténész

lyát is választ: számtan-fizika szakos tanárnak készül Budapesten; a Gojdu Alapítvány anyagi segítségével a nagytekintélyű Eötvös Kollégium bentlakója lesz. Professzorai közül a tudós Eötvös Lórántról szól a legmélyebb elismeréssel, aki a tehetséges román diákot kutatócsoportjának tagjai közé fogadja. ígérkező kutatói karrierjét az első világháború szakítja félbe. 1914 augusztusától 1918. október 31-ig az osztrák-magyar hadseregnek előbb közkatonája, rövidesen hadnagya a déli fronton. Az erdélyi Román Nemzeti Tanács megalakulása után, november első napjaiban ennek a szolgálatára esküszik föl; Tenkére helyezik azzal a megbízatással, hogy a környező román községekben alakítson nemzeti gárdákat. Teodor Ne§ részt vesz Gyulafehérváron a december elsejei egyesülési gyűlésen, s ezt követően teljes erejével a határozat valóra váltásán munkálkodik. Tagja annak a fogadóbizottságnak, amely 1919. április 22-én Szalonta határában üdvözölte a Rasoviceanu ezredes vezette román csapatokat. Pár hét múltán e hadsereg tisztjeként az itt székelő újoncozási központban dolgozik. Az új államnak a román iskolák létesítéséhez nevelőkre volt szüksége. Noha a háború közbejötte miatt tanulmányait nem fejezte be, kinevezik tanárnak. Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Brassóban szolgál, majd 13 éven át a nagyváradi E. Gojdu Líceum igazgatója. Nevelői tevékenysége mellett közíró és a megyei ASTRA Kulturális Egyesület egyik vezetője. Az első román nyelvű docimológiai (a tanulók ismeretének értékelésével foglalkozó) tanulmány az ő tolla alól kerül ki. A harmincas években a Bihar megyei románság nemzeti mozgalmairól, művelődési életéről és kiváló személyiségeiről ír könyveket. A bécsi döntést követően Bukarestbe költözik át: előbb Bucegi tartomány, majd a főváros főtanfelügyelője; cikkezik, előadást tart Nagyrománia határainak visszaállítását követelve. 1951-1958 között a Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozik; didaktikai művei jelennek meg. 1964-ben az „érdemes tanár" címmel, később a Munkaérdemrend II. fokozatával jutalmazzák négy évtizedet is meghaladó pedagógiai munkásságát. Nyugdíjas éveiben egykori iskolájának, a Gojdu Líceumnak a történetét írja. 1975. május 29-én, Bukarestben hal meg. Emlékét megőrizendő 1992. május 27-én róla nevezték el a nagy-