Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)

Sinka István (1897-1969) költő, író

SINKA ISTVÁN költő, író „Születni, Szalontán születtem a Nagy-Csegőd utcában, a Bozsárféle házban. ... Anyám vallomása szerint az érthetetlen dolgok egész sora történt, amikor születtem" kezdi önéletrajzi vallomását a költő, s mindez 1897. szeptember 24ének hidegen zárporozó éjjelén esett meg. Apja, Sinka János, régi bihari ridegpásztor-család sarja, a fiú emlékezete szerint „befelé élő, hallgatag, nagy ember volt", aki „szerette a könyveket, az írást". Anyja, a román Nucz Erzsébet (eredeti helyesírás szerint Nutiu Elisabeta) a közeli Madarász valamelyik pusztájának zsellérházából került a szomszédos városba. Házasságukból három fiú, János, Ferenc és István és egy kishúg: Erzsébet származott. Anyagi helyzetük e latin szólásba sűríthető: nomen est omen; Erdélyben ugyanis - ahonnan az apai ág végső soron ered -, a betegeseket és a nagyon szegényeket nevezik sinkáknak. Nem is volt saját házuk. Az első sorokban idézett otthon mások tulajdona. Bár ők csak néhány éven át lakták, szülötte mégis versben örökítette meg: kies ijuhászkun y hó ölelgeti Bihar. Onnan jöttem én a népem álmaival.