Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)
Zilahy Lajos (1891-1974) próza- és drámaíró, lapszerkesztő
lyes keretek között - márványtáblával jelölték meg bölcsőhelyét. 1991. március 21-én a helybeli Arany János Művelődési Egyesület és a nagyváradi Szigligeti Társulat színvonalas irodalmi műsorral tisztelte meg a kiváló író születésének centenáriumát, majd a Zenebohócok című komédiájának romániai bemutatójára került sor a művelődési házban. 1999. december elején, az elhalálozás negyedszázados évfordulóján az Arany Egyesület Nagyszalontán tudományos tanácskozást szervezett, jelentős irodalomtörténészek és dramaturgok részvételével, amit zenés irodalmi délután követett. Másnap Zilahy mellszobrát avatták föl, és utcát neveztek el róla. Pontosabb prózai alkotásai: Halálos tavasz (1922); Szépapám szerelme (1922); Két fogoly (1926); Valamit visz a víz (1928); A lélek kialszik (1932); A fegyverek visszanéznek (1936); A földönfutó város (1939); Ararát (1947); A Dukay-család (1965). Színműveiből: Hazajáró lélek (1923); Süt a nap (1928); Leona (1930); Tűzmadár (1932); Az utolsó szerep (1935); Szűz és gödölye (1937); Fatornyok(1943).