Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)

Lovassy Andor (1860-1924) író, publicista, vezető tisztviselő

Egy mai irodalomtörténész, Köllő Károly így méltatja literátori munkásságát: „Írói érdeme, hogy átmentett valamit az erdélyi emlékírók kissé zsörtölődő, de nyelvileg ötletes előadásmódjából". Nagy Márton, a barát és pályatárs, hasonlóan vélekedik: „Az ő ragyogó tolla elénk tudta varázsolni a napsugaras múltat, a bihari magyar urak és nagyasszonyok, az uramöcsémek és a húgomasszonyok világát. Senki nála jobban nem ismerte, senki nála jobban lerajzolni nem tudta az eltűnt magyar társas életet, a hivatalos órákat átadomázó, átpipázó közigazgatást, a vitatkozó, a kártyázó kaszinót, a furfangos követválasztásokat". 1920-tól vejének kisszántói udvarházában él; itt is halt meg 1924. május 27-én, 65 éves korában. Művei: Tintacseppek (regény, 1890); Nevető betűk (elbeszélések, 1896); A kis püspök (vígjáték, 1902); „Ékesen szóló emberek" (regény, 1908); A bihariak (karcolatok, rajzok, 1914); Senki fia (A Nagyvárad folytatásokban közölte, 1923-1924).