Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)

Ercsey Sándor (1826-1898) ügyvéd, földbirtokos

szerepel.) Iskolázását a schola reformataban kezdi s a debreceni kollégiumban folytatja, ahol jogi képesítést is szerez. 1846-ban Nagyváradon joggyakornok, majd Csengery Imre aljegyző írnokaként a vármegyéhez kerül. Itt figyelnek föl ügyintéző adottságaira, és nagyobb feladattal bízzák meg: 1847 őszén Bihar vármegye követeként Pozsonyba küldik. Az 1848-as forradalom idején megyei esküdt. Az abszolutizmus uralomra jutása után hazatér és 1850-től 1858-ig Szalontán ügyvédi irodát tart fönn. Ezt követően foglalkozást vált: gazdálkodásra tér át, amit haláláig folytat. Ebben az időben terebélyesedik ki Arany és sógora levélváltása; a megírt és a kapott episztolák száma a 130-at is meghaladja. Ercsey híven beszámol Aranyék roskadozó házának mindenkori állapotáról, a rokonok sorsa fordulatáról, a költő nővérének, Sárának a haláláról. E levelek hű tükrei lelkiismeretes gondoskodásának, amivel a messze távozott költő itthoni ügyeit intézte, ugyanakkor számtalan értékes adatot közölt a város fejlődéséről, népessége polgárosulásáról. A költő halála után a hozzá írt leveleket közzétette, beépítve abba az emlékfüzérbe, amely elsőként hozta emberi közelségbe a Parnasszus csúcsaira emelkedett klasszikust. Könyve egyaránt hiányt pótló adatokat szolgáltat a hely- és az irodalomtörténészek számára. Debreczeni István: Arany János hétköznapjai című könyve az említett levélváltás adataira épül. Hírneves sógora emlékezetének itteni megörökítése szándékával létrehozott Arany Emlékbizottságban vezető szerepet vállal, sőt készülő könyve tiszteletdíját is e célra ajánlja föl. Hetvenkét éves korában, 1898. július 23-án, Nagyszalontán hunyt el. Műve: Arany János életéből. (Gyulai Pál előszavával és Arany János hatvan levelével.) Bp. 1883.