Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)

Arany János (1817-1882) a legnagyobb magyar epikus költő

ARANY JÁNOS a legnagyobb magyar epikus költő 1817. március 2-án egy szalmával, náddal fedett, sárfalú házban látta meg Isten áldott napját az akkori Nagy Kölesér utcán, amit tiszteletére majd róla neveztek el. Szülei, Arany György és Megyeri Sára, mindössze tíz kisholdon gazdálkodtak. Részben szegénységükkel magyarázható, hogy tíz gyermekük közül csak az első, Sára és az utolsó, János maradt életben. E tragédia teszi érthetővé azt a vigyázó szeretetet, amellyel a kis Janit övezik idős szülei. Különösen az apa viseli szívén nevelését, oktatását. Tőle tanul írni hamuba rajzolt betűkön, és ugyancsak ő regéli csillogó szemű kisfiának a nagy erejű Toldi Miklós vitézi tetteiről szóló történeteket. Amikor hatéves korában a református iskola diákja lesz, már folyékonyan olvas, ismeri a betűket. A tanulásban mindig az élen jár és bámulatos rímelő készségével tűnik ki gyermektársai közül. Az utolsó két és fél évben - szülei gondjain segítendő - délelőttönként segédtanítói megbízatást vállal, a délutánok s az éjszakába nyúló esték maradnak önmaga képzésére. Miután itthon tíz osztályt elvégzett, 1833-tól Debrecenben folytatja tanulmányait. Anyagi nehézségei miatt, majd a művészi önkifejezés vágyától hajtva ezt két ízben szakítja meg. A vándorszínészi létformából egyhamar kiábrándul, és művészi álmait feladja, Szalonta s a rokonság kisvilágába tér vissza. Egykori alma matere két és fél éven keresztül biztosít számára szerény megélhetést; ezt követően házitanító Rozvány József Betti leánya