Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Elhangzott a szó

ELHANGZOTT A SZÓ Két kemény évtized telt már el az I. világháború befejezése óta. A háborús sebek lassan begyógyulni látszottak. Bár a hadirokkantak és özvegyek sorsa nem volt a legrózsásabb, a nyomor már nem volt olyan égető, mint a korábbi esztendőkben. Azért a szegénység elleni küzdelemben az egyházaknak még most is döntő szerep jutott. Országos gyűjtésekből (és talán külföldi adományokból is) került már hozzánk is jó néhány ruhadarab, amelyeknek gondos elosztása igen jó szervezőmunkát kívánt. így a már-már hagyományossá váló karácsonyi segélyakció elkezdését szeptember elején már el kellett indítani ahhoz, hogy az év végéig - lehetőség szerint - minden szegényhez eljusson az emberi segítség. A segítségnyújtásnak lehetőleg differenciáltnak kellett lenni (amire általában azt szokták mondani köznyelven, hogy igazságos). Elsősorban gondos felméréssel, a korábbi nyilvántartások kiegészítésével lehetett ezt elérni. Apor bárónak, aki a katolikus egyház részéről vállalta ennek az akciónak az irányítását, már jól összeszokott kis „hadserege volt". A Szociális Misszió Társulat, a két leánykongregáció és a cserkészek egy-két Örse képezték a gerincet. Kisboldogasszony napja, vagyis szeptember 8-a 1940-ben éppen vasárnapra esett. Ez jó alkalom volt egy kis összejövetelre, amit a báró úr délután 3 órára hívott egybe Máriafalvára, az Apor Napközibe. (Ha nagyon fáradtnak érezte magát, vagy fel-fel tört lelkében a honvágy, szívesen jött ide ki, ahol a székelykapu, a faragott harangláb, az udvari nagy diófa megnyugtatta lelkét. S most, ahogyan a politikai események forrtak, szüksége volt egy kis nyugalomra.) Úgy tervezte, hogy egy kis Mária-ájtatosság után, uzsonnyafogyasztás közben megbeszélik a tennivalókat, kiosztják egy-egy csoport részére a végzendő feladatokat. Délután 3 órára már összegyűltek 25-30-an. Voltak közöttük idősebb missziós asszonyok, de zömével a két Mária-kongregáció tagjai, s 2-3 cserkészfiú. A napközi otthon nagytermében - egy függönnyel leválasztott - szép kis oltár állott, amely a vasárnapi szentmisék bemutatására szolgált. A tabernákulum fölött nagyon szép Mária-szobor állt, amelyet ügyes kezek apró villanyégőkkel öveztek, mögötte - homorúra kiképzett világoskék égbolt, rajta arany csillagokkal. A szobor lábánál 2 gyertyatartó és egy csokor vegyes színű virág.