Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

A 12 éves apátplébános

ünnepelni nem sokára, február végén - mondja mosolyogva a báró. No lett erre nagy derültség az egész szobában, mert a jámbor asszonyok szinte valamennyien már a beszélgetőket figyelték, s a főpapnak erre a kijelentésére valamennyien felkapták a fejüket, kérdőn nézve egymásra. - Nem a 42-iket szerette volna mondani báró úr? - kérdezte kissé remegő hangon, fülig pirulva egy közelben ülő, idősebb hölgy. - Nem, mert én a 12-ik születésnapomat fogom február 29-én ünnepelni jelentette ki nagy határozottsággal', de most már szinte kacagva a báró. - Akkor mi egy esztendőben születtünk, méltóságos uram, oldotta fel a feszült csendet hamiskásan a mester. - Eltalálta, mester uram! Csak nem erdélyi maga is, hogy ilyen jól vált az agya? - De igen, én is erdélyi vagyok! Széken születtem, a volt Szolnok-Doboka megyében. - Gróf Teleki Pál miniszterelnök úr ősi fészkében? -Igen, méltóságos uram, ott Széken, a szalmakalapos, táncos lábú „szikiek" községében. - No, akkor a jó Isten éltesse még nagyon sokáig, kedves mester uram, a jó, székely góbé eszével, jó magyar szívével - s kezet fogott a mesterrel. A többiek csak ámultak, egymást nézték kérdően, mintha mindenki a másiktól várt volna feleletet az előttük játszódó, de számukra érthetetlen jelenségre. - Csodálkoznak, kedveseim? Meglátszik, hogy nem székely góbék, mint a mester úr. Mert akkor azonnal megértették volna, hogy én február 29-én csak szökőévben születhettem. Márpedig szökőév csak mindé negyedik évben van, tehát én a születésnapomat csak minden 4. évben ünnepelhetem. így, ha a jó Isten megsegít, most, február 29-én fogom 12-edszer ünnepelni a születésnapomat. S azt hiszem, hogy én vagyok a világon a legfiatalabb apátplébános, aki most fogja csak ünnepelni a 12-ik születésnapját! Az eddig feszengő, szorongó asszonyok most már feloldódtak, éljenezték, tapsolták a jó humorú, furfangos, székely eszű apátplébánosukat, aki a komoly dolgokban is segítségükre van, de ha van rá alkalom, fel is vidítja őket. A mester - látva, hogy ő már megtette kötelességét - bocsánatot kért „lábatlankodásáért", s kérte, hogy pár napon belül kapja meg a gyermekek névsorát, mert ha karácsonyra el akar készülni a cipőkkel, mihamarabb meg kell mérni lábaikat. - Az összegyűjtött csizmaszárakat pedig szíveskedjenek mielőbb műhelyembe küldeni, hogy minél előbb elkezdhessem a munkát-mondta öltözködés közben a missziós asszonyoknak a mester. - Úgy lesz, ahogy megbeszéltük, kedves mester - nyújtotta kezét a búcsúzó mester felé a megelégedett báró. S amíg még egyszer melegen megrázta a kissé fáradt munkáskezet, csak ennyit mondott, halkan, diszkréten: - Ha életében