Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

A 12 éves apátplébános

- Semmi baj, mester uram, vegye le a kabátját, jöjjön ide közelebb, foglaljon helyet, és melegedjék velem együtt, mert én is csak éppen most érkeztem mondta kedélyesen a báró. Melegedés közben azután folyt a beszélgetés, hogyan lehetne 100 pár gyermekcipőt, s főleg mennyiért elkészíteni karácsonyra a szegény gyermekeknek, mert pénz az nincs rá sok. - Tudom - szólott hamiskásan a mester -, mostanában szegény az eklézsia s maga harangoz a pap, ahogyan ezt mifelénk szokták mondani, s elnéző mosollyal fordult a báró felé, mintha azt akarná mondani, hogy nem akarta őt megbántani. - Hát bizony, így lesz, édes barátom, különösen ha maga drágán készíti el ezeket a cipőket - mondta a báró s kacsintott egyet a hölgyek felé. - Méltóságos uram, a gyermekmenhelynek 5 pengőért készítettem párját, egyre-másra. Igaz, ők első osztályú anyagot kértek. - Szóval ez nekünk 500 pengőnkbe kerülne - mondta aggodalmasan a báró. Nem hiszem, hogy lenne rá ennyi pénzünk. - Legfeljebb 300 pengőt tudnánk rá áldozni, vág közbe Juliska néni, viszont mind a 100 párra szükségünk lenne. - Mit szól ehhez, mester uram - kérdezi mosolyogva, de mégis telve aggódással a főpap. - Méltóságos uram, őszinte vagyok, 4 pengőn alul nem tudom vállalni, hiszen ez így is majdnem csak az anyag ára. De tudnék valamit mégis javasolni, ha lennének szívesek meghallgatni. - Tessék, ki vele, különösen, ha segíteni lehet vele az ügyön! Mert tudja, mester uram, hogy most a fázó, nagycsaládos gyermekekről van szó, akiken a szülők nem tudnak segíteni. - Tudom, méltóságos uram, hiszen magam is hét gyermeket nevelek. - No, akkor magát nem kell meggyőznünk az ügy komolyságáról. De, kérem, mondja a jó ötletét, segítsen át bennünket nehézségeinken! -Ha lehetne valahonnan szerezni, elsősorban a nagyobb gazdáktól, általuk már nem viselt, elnyűtt, elkopott, kilyukadt fejű csizmákat, amelyeket már ők semmire nem használnak. Én azokból jó gyermekcipőkét tudnék csinálni. A csizmák fejét levágnám, azokat kijavítva, mint jó papucsot, megvennék a kéményseprők. Ebből a pénzből a gyermekcipőkhöz szükséges talpanyagot be tudnám szerezni. - És így mibe kerülne egy pár gyermekcipő - vágott közbe izgatottan a kíváncsi báró. - Ez méltóságos uram Önöknek semmibe nem kerülne. A csizmaszárakból meg a megvett anyagból én ingyen készíteném el a cipőket. Most egy kicsit úgy is ráérek pár mestertársammal együtt. Ez lenne a mi karácsonyi ajándékunk a fázós lábú gyermekeknek!