Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

A névnapi torta

balettkara sem nyújtott volna számára most különb élvezetet, mint ezek a csillogó szemű, ugrándozó gyermekek.) Lassan véget ért a kis műsor, amit Ilonka néni tanított be a gyermekeknek. Szépen csengtek az apró kis versikék, gyermekdalok, szépek voltak a táncos, mozgásos kis szerepek. S a báró úrnak ismét párás lett a szeme, mert észrevette, hogy a kis műsor jelentős részébe erdélyi népdalok, néptánci elemek voltak beépítve. Erezte, hogy az új napközivezető debütálásával neki akart örömet szerezni, mert tudvalevő volt róla, hogy minden nagyon közel áll lelkéhez, ami szülőföldjére, Erdélyországra emlékezteti. Nagy tapsot kaptak a szereplő gyermekek, akiknek talán ez volt életük első szerepe. (A báró úr megtapsolta a napközi vezetőjét is, akinek ez volt első bemutatkozása a közönség előtt a gyermekekkel, s talán csak az ő szakavatott szeme látta, hogy szegény Ilus jobban izgult, mint a gyerekek.) A műsor után az ünnepelt következett. (Mielőtt a felnőttek lefoglalták volna, először a gyermekeknek akarta megköszönni ezt a kedves kis megemlékezést. S mert nem akarta, hogy a gyermekek sokáig várjanak az előttük lévő finomságok elfogyasztásával, felállt a helyéről, magához vette a mellette lévő, szép rózsaszín szalaggal átkötött cukrosdobozt, s a feszülten figyelő gyerekek elé lépett. - Kedves gyerekek, nagyon köszönöm nektek és Ilonka néninek ezt a szép és kedves köszöntőt. Igazán nagyon ügyesek voltatok! Ügyességtekért én is szeretnék valamivel nektek kedveskedni. Ebben a szép dobozban hoztam nektek selyemcukrot. Szeretitek? - Igen, nagyon - kurjantották a gyerekek örömmel. A tréfát is szerető főpap váratlanul megkérdezte a gyermekektől: No, kedves gyerekek, ti mindig ilyen jók vagytok, vagy szoktatok egy kicsit rosszabbak is lenni? - Igen, igen - harsogták a meglepett gyermekek, de ebből a sok igenből azután mégsem lehetett megtudni, hogy az első, vagy a második kérdésre vonatkozik-e. - S ki közöttetek a legrosszabb? - Kérdezte hamiskásan a báró, aki a tréfa kedvéért a gyermekek „igenjét" a második kérdésre értelmezte. - A Petróczki Miska, a Petróczki Miska, hangzott szinte egyszerre, egy torokból a felelet. - No, Miska fiam, szólítja fel a báró, én mégis megkérlek téged, segíts nekem kiosztani ezt a kis cukorkát a gyermekek között. Mindenkinek adjál 3 szemet, magadnak pedig vegyél ki ötöt! Miska először meghökkent, mert azt hitte, valami büntetést fog kapni, de amikor megtudta, mi a feladat, kissé meglepődött, mivel őrá még jó feladatot sose bíztak, és olyan gyorsan, pontosan hajtotta végre a feladatot, hogy még az elégedetlenül mormogó gyermekek sem tudták magukat kimorogni, már