Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Szent Péter pálfordulása

Kérem, bocsásd meg ezt a vétkemet és adj nekem erőt, hogy jóvá tudjam tenni hibámat. Köszönöm, hogy megengedted , hogy a tévelygő Saulusból megtért Paulus lehettem, hebegte a kis öreg és hályogos szemeiből patakként folyt a bűnbánat könnye barázdás orcájának mély redőin. De a báró is megilletődött. Mindenre gondolt, csak arra nem, hogy Szent Péter-keresés közben egy lelki tusával küzdő, öreg embernek sikerül visszaadnia lelki békéjét, s be tudja aranyozni élete utolsó szakaszát. S mert jól tudta, hogy a lelkiek mellé anyagi segítséget is adni kell, hát azonnal fel is ajánlotta neki, hogy a parókia és valamennyi egyházi intézmény téli tüzelőszükségletének felvágását őrá bízza. A báró a zsebébe nyúlt, kivett abból egy fényes, ezüst 5 pengőst, s a szabadkozó öregnek azzal adta át, hogy újítsa fel belőle a favágó bakját és vegyen egy jó új fűrészt, mert a másik már olyan vékony - látta, amikor a kapun belépett-, hogy az már úgysem bírja sokáig a munkát. Mielőtt az öreg bármit is mondhatott volna, a meghatódott báró ezzel zárta be látogatását: - Kedves Szász uram! Mindketten adjunk hálát a jó Istennek, hogy itt, ma, tanúi lehettünk Szent Péter pálfordulásának. Magát pedig kérem, ha nem esik nehezére, holnap délután a nagy katolikus iskolában keresse meg Huszár kántor urat, aki a népénekkarral szereppróbát tart, s mondja meg neki, hogy nem lesz most már semmi baj, mert megérkezett Szent Péter! Gyulán talán még nem volt olyan sikere műkedvelő előadásnak, mint az akkori Szent Péter esernyőjének Szász bácsival!