Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Szent Péter pálfordulása

érkezett?! A töpörödött kis öregasszony hirtelen felugrott kis sámlijáról, ahol nagyokat bólogatva éppen szunyókált a parázsló tűz mellett, majd elkapta a báró kezét és meg akarta azt csókolni. (A báró egy ügyes hárító mozdulattal szorította meg az Összeaszott kis kezet, melegen megrázta azt, s csak ennyit súgott: nem szabad.) - Sose fáradjon Szászné asszony, udvariaskodott a báró. Nem ülök le, mert sietek, csak Szász urammal szeretnék egy pár szót váltani. Ha akart volna, akkor sem tudott volna leülni a kis asztalhoz, mivel csak egy kicsi szék volt mellette, azon is egy nagy darab cirmos kandúr nyújtózott. A macska kissé morogva adta tudtul, nem nagyon tetszik neki, hogy délutáni álmát megzavarták. A gazdasszony unszolására egyet fújva a másik oldalára fordult, s folytatta tovább délutáni sziesztáját, mit sem törődve a magasrangú vendéggel vagy éppen a kötelező udvariassággal. - Mivel állhatok szíves szolgálatára, főtisztelendő báró úr? - Szólalt meg a házigazda felállva ültéből. - Csak itt voltam a napközi otthonban litániát tartani, s gondoltam, meglátogatom az én régi jó énekes hívemet. No, meg egy küldetésem is van: valami csoda folytán, a jó Isten útmutatása alapján Önre esett, Szász uram, Huszár kántor úr választása. - Pedig én nem is ismerem a kántor urat. Én még annak idején, Takácsy Dénes kántor úr idején énekelgettem az Orgonavirágokból, amelynek szép énekeit maga a kántor úr állította össze. - Most a Huszár kántor úr énekelteti a jó híveket. Neki is gyönyörű hangja van, és ő szervezte meg a népénekkart, amelyben a jó hangú hívek közösen énekelgetnek, meg színdarabokat is játszanak. Most is éppen egy nagyon szép előadásra készülnek: a Szent Péter esernyőjét szeretnék előadni. A kántor úr már hetek óta keresi azt az embert, akire a Szent Pétert megszemélyesítő Müncz Jónás szerepét szeretné rábízni. Mert azt a szép szerepet nem lehet ám minden embernek odaadni. Oda egy józan életű, idős ember kell, aki hasonlít Szent Péterhez. És amikor a kántor úr a minap meglátta Önt, Szász uram, a temetésen, azonnal tudta, a jó Isten magát küldte erre a szerepre. Magának olyan bizalomgerjesztő a megjelenése, hogy ennél jobb Müncz Jónást találni sem lehetne! - De főtisztelentő báró úr, kérem, én már jó néhány éve átléptem a baptista egyházba, azok gyülekezetébe járok, mert a nehéz helyzetem rávitt erre a lépésre. De ezen kívül hogyan játszhatnék el egy vén zsidót, amikor a zsidók a mi Urunkat keresztre feszítették? Én erre nem lennék képes, meg aztán a felekezetem is tiltja, hogy színpadon mutogassuk magunkat. - Szász uram! Hát a mi Urunk is zsidó volt, amíg Keresztelő János meg nem keresztelte! És Szent Péter is zsidó volt> pedig ő volt a mi Urunk legkedvesebb tanítványa, akit az Úr a legjobban szeretett, pedig háromszor tagadta meg őt