Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)
Szállást keres a Szent család
segíteni, munkalehetőséget biztosítani számukra. Ehhez természetesen nagy társadalmi összefogás kell. De az még egyre várat magára, nemcsak azért, mert az elvesztett háború terheit nagyon nehéz kiheverni, vagy mert a trianoni határnak a város tövében történt meghúzása nagyon nagy károkat okozott a lakosoknak, hanem azért is, mert a társadalmi szervezetek nagyon el voltak foglalva saját gondjaik rendezésével, nem igen jutott idejük törődni a szegényekkel. így a szociális gondozást főként az egyházaknak kellett végezniük, mert ők éreztek talán legjobban együtt a szegényekkel. Az egyházak fő feladata a hívek lelki gondozása volt, de ebben csak úgy tudtak előrelépni, ha a testi szükségletek megszerzésében is segítettek a rászorulóknak, s mindent elkövettek annak érdekében, hogy a legjobban rászorulók, a sokgyermekesek, a nincstelenek, az öregek, a betegek megfelelő segítséget kapjanak. Ebben a munkában volt élenjáró Apor báró, a szegények báró ura. Igen nagy buzgalommal, reggeltől estig tartó fátadhatatlan munkával lehetett csak elérni, hogy a szegénység mérséklése mellett a lelki gondozásra is jusson elegendő idő. Mert bizony ha valaha, hát most erre is nagy szükség volt. Az emberek jó része belefásult a küzdelmekbe, a nincstelenségbe. Imitt-amott kisebb-nagyobb szekták „hittérítői" kezdték összefogni a sorsukkal elégedetlenkedőket. (Volt belőlük bőven!) Mivel ezek a szekták közös gyülekezőhellyel, templommal nem rendelkeztek, magánházaknál kezdték munkájukat. így a hitükben ingatag emberekből hamar sikerült kisebbnagyobb csoportokat összehozniuk. Ezek ellensúlyozása is és az egyik fő feladattá vált a többi mellett. Ezért is volt szükség arra, hogy Apor báró és munkatársai minél gyakrabban látogassák a családokat. S amikor a legelső lehetőség adódott, a legszegényebb külvárosban, Máriafalván létrehozták azt a napközi otthont, amelyben nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek is megkaphatták a számukra szükséges lelki gondozást, hiszen itt kápolnát is berendeztek. Emellett még gondoskodni kellett arról is, hogy a hívek egymás között is jó kapcsolatot tartsanak, segítsék egymásta szükségben, a bajban. Ennek kiépítése sem volt könnyű. Az egyik jelentősebb jó kezdeményezés volt a Rózsafüzér Társulat munkája. De ez nem tudott nagy népszerűségre szert tenni, mert aránylag sok ájtatosságot kívánt meg tagjaitól, s ezért a kimondottan vallásos emberek (elsősorban az öregek) csatlakoztak hozzá. De ahol a legnagyobb a szükség, ott van legközelebb a segítség. Az egyik rózsafüzér csoport már évek óta végezte a Szállást keres a szent család c. ájtatosságot, a karácsony előtti időszakban. Ennek kiterjesztése látszott a legjobb alkalomnak arra, hogy az egész városban, de főként a külterületi részeken sok-sok család összejöjjön egy-egy háznál és imádkozva, énekelve készítsék fel lelküket a Kisjézus varasára.
