Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Alkotó évek

miséjét december 8-án, Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepén mutatta be, aminek főként azért örült, mert ezzel is emelhette a szentmise szertartásának fényét. (Bár kispapok híján meg kellett elégednie a karinges nagyobb gimnazistákkal.) Apor báró idegenkedett a politikától. Pedig az előző 600 esztendő alatt, amire nemessége visszavezethető, igen sok őse politizálva szolgálta hazáját. De ő úgy érezte, elsősorban népét kell szolgálnia igaz lélekkel, nem pedig politikai frázisokkal. Egyszer mégis a megyei politikai csatározások középpontjába került. 1932-ben a nagypolitika úgy hozta, hogy a felsőházban megüresedett egyik helyet Békés megye törvényhatóságából választott papi személlyel kellett betölteni. Erre a felsőházi tagságra őt és Szeberényi Lajos békéscsabai evangélikus esperest jelölték. A gyulaiak mindenáron Apor bárót szerették volna a felsőházba bejuttatni, hogy a Gyula-Csaba közötti, fel-felújuló vitában Gyula helyzete erősödjék. Mellette álltak nemcsak a megyei arisztokraták és nagybirtokosok, hanem a megyei főtisztviselők, sőt, az előző választások alkalmával a megyei törvényhatóságba jelentős számmal bekerült szociáldemokraták is. (Utóbbiak nem azért, mintha a született főnemest vagy egyházi személyt kívánták volna pártolni, hanem ők is inkább a csabaiak erejét kívánták gyöngíteni!) Apor bárót ez az egész jelölés nagyon kellemetlenül érintette. Ő semmiféleképpen nem akart felsőházi tag lenni, nem akarta szeretett híveit egy bizonytalan politikai karrierért felcserélni. De nemet sem mondhatott, mert nem akarta éppen annak a politikai és gazdasági vezető rétegnek a bizalmát elveszteni, amely ezekben a nehéz időkben sok segítséget nyújtott a munkájához. De abban is biztos volt, hogy ha nem vállalja a jelöltséget, hamarosan elhelyezik Gyuláról valamely Isten háta mögötti kis faluba, ahol kezdhetne mindent elölről. így bizony kutyaszorítóban érezte magát. Ezekben a napokban sokat imádkozott az Úristenhez, hogy segítse őt a „szegények bárójának" megmaradni. A sors most is, mint már annyiszor életében, kegyes volt hozzá. Egy késő délutáni órában meg kellett keresnie Király Ede bádogosmestert, aki a gyulai műkedvelők részére a színpadot és annak felszerelését, díszleteket stb. kölcsönözni szokta. A nem régen egyesült Katolikus és Polgári Kör nagyterméből kellett a színpadot áthelyezni az Ipartestületbe, mert a kör nagytermét más célra kívánták most már igénybe venni az új gazdák. Az Úrleányok Mária Kongregációja pedig új színdarabjának bemutatására az Ipartestülettel kötött megállapodást (nekik volt a városban a legjobb színpaduk). Király mesterről mindenki tudta, hogy nagy szociáldemokrata. (Ezért nem is engedte magát úrnak szólítani, csak mesternek.) A báró - a németvárosi templomban tartott vecsernye után - hazafelé menet