Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Alkotó évek

ALKOTÓ ÉVEK - Hej, édes Istenem, meddig vered még ezt az árva népet, sóhajtott fel Apor báró, amikor a trianoni halálos ítélet kihirdetése után pár héttel idegrendszere már kezdett megnyugodni, s ő maga is belenyugodott a megváltoztathatatlanba. Lelke még vérzett a szülőföldje elvesztése miatt érzett nagy fájdalmától, de valahogyan megnyugtatta magát: ez volt az Úristen rendelése. De most ki tudja nekünk megmondani, hogyan tovább; ebben a vesztett háború utáni zűrzavarban ember legyen a talpán, aki el tud igazodni, gondolta magában. Sorra alakulnak a különböző pártok, csábítóbbnál-csábítóbb jelszavakkal, s a helyi alsó- és felső közigazgatásban egymást érik a törekedő politikusok, főtisztviselők. Magában az egyházban sincs egység, ott is dúl a hatalmi harc, folynak a helyezkedések (persze mindezek fő oka a megcsonkított egyházmegyék helyzete). Látja, érzi Apor plébános, hogy itt csak bátor helytállással, sziklaszilárd hittel, s mérsékelt, bölcs egyházpolitikával lehet felszínen maradni, s lehet a híveket összetartani. Ehhez viszont meg kell keresni a legmegfelelőbb módszereket, segítőtársakat, mind az egyházi, mind a világi szférában. Mert ő nem helyezkedni akar, ő pap, neki az Úristen mellett a helye! Feladata pedig, hogy a rábízott nyájat, az ő híveit, népét az Úristen útján terelje a boldog túlvilági élet elnyerése felé, keresztül ezen a zavart, bűnös, forrongó világon! Azt már világosan látta, de jól meg is tanulta, hogy az embert - a testet és a lelket - csak egységben szabad kezelni. Nem szabad mereven szétválasztani, testi és lelki emberré. Ha azt akarjuk, hogy az emberek lelkileg erősödjenek, istenfélők, embertársaikat szeretők, megbecsülök legyenek, anyagi, fizikai helyzetükön kell elsősorban segíteni. „Az éhező gyomrú embert nagyon nehéz a túlvilág szépségéről meggyőznünk, mert gyomrának korgása elnyomja a mi legszebb szavainkat is." A háború, a forradalmak bizony eltompították az emberi lelkeket, a nyomor bénává tette őket. Ezeket az embereket újra istenfélő, jó hívőkké kellene tenni, ez most az ő feladata. Az ehhez vezető utat, módszereket kellene meg találnia, hogy itt, a megcsonkított haza e kis csücs-