Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

A becsület

hanem önkéntesen hűségesküt is tettek, minél hamarabb tegyék kötelezővé a román himnusz elsajátítását is, hogy más alkalommal ne kelljen a prefektusnak szégyenkeznie. A román megszállás terhei, az egyre növekvő rekvirálások mind nehezebbé tették a lakosság életét. A gyulai románság derekasan viselkedett, túlnyomó többségük mélységesen együttérzett a magyar lakossággal, hiszen a terhek őket is hasonlóképpen sújtották. Ezt fényesen igazolja, hogy a november 2-án megtartott gyulai járási képviselő-választáson az ide tartozó 5 községgel együtt, az egyetlen jelöltre, ArdeleanJánosra mindössze 40 szavazatot adtak le. A békéscsabai szenátusi kerületben, ahová Gyula is tartozott, összesen 53 szavazatot kaptak csak a szenátorjelöltek. A közeledő téllel mintha befagyott volna a korábban hadifogolyként elhurcolt gyulai katonák ügye. Apor báró,és még nagyon sokan, többször is érdeklődtek a prefektúrán, ahol Márkus prefektus korábbi ígérete ellenére semmiféle biztató felvilágosítást nem kaptak. Egy csípős decemberi hajnalon, amíg az egyik káplán a hajnali adventi rorátét (hajnali mise) tartotta, Apor báró gyóntatott a templom főbejárata melletti félhomályban meghúzódó, zárt gyóntatószékében. Szerette ezt a helyet, itt csendben - ha nem volt gyónója - mélyedhetett el imádságaiban. Az egyik hajnali gyóntatáson egy fiatal, szakállas férfi nyitotta ki a gyóntatószék ajtaját. Laudéturral köszönt, majd katonásan, halk, pattogó szavakkal jelentkezett: - Báró úr, Wiszt Konrád, az újjáalakuló magyar királyi hadsereg hadnagya, alázatosan jelentkezem. Parancsnokságom megbízott a következők közlésével: az elhurcolt gyulai hadifoglyok érdekében parancsnokságunk intézkedést tett és segítséget kért összekötők útján Petain tábornoktól, aki igazi katona és nem tűri a túlkapásokat. Mivel azonban a román hadsereg fölött közvetlenül ő sem intézkedhet, mert annak legfőbb hadura a román király, azért oda kellene fordulnunk segítségért. A király őfelségéhez feleségén, Mária királynén - a tábornok jó ismerősén - keresztül vezet az út, akinek szívét a fiatal magyar főurak meg tudják lágyítani. Magammal hoztam Petain tábornok levelét, amely a királynéhoz írott ajánlólevél. Parancsnokságom kéri, hogy Ön, mint erdélyi főnemes, lenné szíves ezt személyesen átadni az angol származású, de franciául is elfogadhatóan beszélő királynénak. A levél tartalmazza a foglyok kiszabadítása iránti kérelmet, felsorolva, melyik fogoly melyik fogolytáborban várja szabadulását. Ugyancsak magammal hoztam egy - az Ön nevére szóló - francia és román nyelven írott nyílt parancsot, amely szerint Önt, mint az antant határmegállapító bizottságának tagját, a vezérkar hivatalos megbízatással futárként küldi a királynőhöz és minden hatóságot utasít a segítségnyújtásra. — Kérem, Báró úr, szíveskedjék ezt a megbízatást elfogadni, s a lehető leggyorsabban útnak indulni. Ha valahol netán nehézsége adódnék, szíves-