Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)
A becsület
szentmise után segítséget kérni a tábornoktól az elhurcolt gyulai foglyok érdekében. Erre azonban nem kapta meg a lehetőséget, annak ellenére, hogy kitűnően beszélte a francia nyelvet, s maga a tábornok is katolikus vallású volt, az előre látó prefektus - talán éppen azért, hogy a panasz ne mehessen ki Gyuláról - az istentisztelet színhelyéül a kisrománvárosi görögkeleti templomot jelölte ki. Petain látogatása után 5 nappal a román királyi pár tett látogatást a megyében (minden bizonnyal látni szerették volna azokat a területeket, amelyekkel bővülni fog a nagy román birodalom). A logikus az lett volna, ha elsősorban a megyei főnemesekből állítják össze a fogadóbizottságot. De - hogy Apor báró még véletlenül se kerülhessen a királyi párnak még közelébe se -, az ötletes prefektus a királyi pár fogadását nem is Gyulán, hanem Békéscsabán szervezte meg, s bár a fenségek Gyulán kétszer is átutaztak, csak 1-2 percre álltak meg. A román csapatok - az antant zászlói alatt és a franciák támogatásával -1919 • augusztus 12-én rövid időre bevonultak Budapestre. Ennek tiszteletére Márkus prefektus egész Békés megye területén hatalmas falragaszokon közölte rendeletét: „A román hadsereg, amely mint a civilizáció és a rend őre, becsülettel és dicsőségesen megállotta a helyét a Dnyesztertől a Tiszáig, a magyar bolsevizmus ellenállását letörve, felszabadítóként győzedelmesen bevonult Budapestre. Mint győző, egy új és fényes vitézségi tettel pecsételi meg a román nemzet felszabadító háborúját, mint felszabadító visszaadja az anarchiától terrorizált, megkínzott magyar népnek a békés élet és haladás lehetőségét. Hogy ezen nagy történelmi eseményt jelentőségének megfelelően megünnepelhessük, elrendelem a következőket: 1. Folyó hó 12-én, kedden délelőtt 10 órakor a megye összes templomában felekezetre való tekintet nélkül Te Deum (hálaadás) tartandó, amelyen minden közhivatalnok megjelenni tartozik. 2. Elrendelem, hogy ugyanaznap déli 12 órától délután 1 óráig az összes templomokban a harangok meghúzassanak. 3. Az összes közhivatalokra és lehetőségig a magánépületekre is Nagyrománia nemzeti lobogója kitűzendő!..." Apor báró igen béketűrő ember volt, de ez az intézkedés vérig sértette, mégpedig többszörösen, s nemcsak mint embert, hanem mint papot is. Ritkán lázongott önmagában és szállt perbe az Úristennel, de most lelke mélyéig elfogta valami nagy, égető lázongás: Őt, a született magyar főnemest, arra kényszeríteni, hogy szeretett hazája fővárosának elfoglalását Te Deummal köszönje meg a Jóistennek? - Megalázkodni az előtt a hadsereg előtt, amely az antant hadseregének győzelmét saját rablóhadjárata eredményének tulajdonítja? - Egy köpönyegforgató, semmi alak, hogy hatalmát fitogtassa mindenfelé, beleavatkozik az egyház dolgába, s mint világi hatalom, egyházi ténykedés