Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)
Rigófüttyös hálaadás és egyéb apró csodák
ide 200 km-re levő Pócspetribe az államosítás ellenzéséért súlyos büntetéseket hoztak, itt Gyulán, az Apor báró nevét viselő államosított napközi otthont megfelelő szerződéssel - visszaadták az egyháznak s további fenntartását mivel az egyháznak már nem volt fedezete - a tanács magára vállalta. De hogyan? Hát úgy, hogy magában az épületben az egyház tovább folytathatta munkáját, vasárnaponként tartotta a szentmiséket. De az ott dolgozókat sem cserélték ki. Sőt, segítették, hogy megfelelő, előírt képesítést szerezzen mind az óvónő, mind a dajkák. S ide jártak a Kommunista Párt vezetőinek gyermekei is. (A 40 esztendő alatt Gyula város kb. 10 párttitkárából 5 Máriafalváról került ki, s azok gyermekeit is az Apor Napköziben nevelték.) Még sorolhatnám tovább ezeket az - akkori mércével mérve - anomáliáknak tetsző dolgokat. De inkább felteszem a kérdést, miért történhettek ezek meg? Egyszerű a felelet: azért, mert volt valaki, aki életében olyan példát mutatott a város minden lakójának, hogy megtanulták a nevét, intézményeit tisztelni, becsülni, pártállásra, funkcióra való tekintet nélkül. Ez volt báró Apor Vilmos életének nagy csodája! A másik dolog, amiért nem a költeménnyel fejeztem be e kötetet az, hogy magamnak is fel kellett tennem a kérdést: hát csak eddig tart a báró úr hatása, küzdünk szentté avatásáért, sha az is meglesz, imádkozgatunk hozzá és kész? Én ezt nem hiszem! Ő sokkal jobban szerette a gyulaiakat, hogy a jövőben is ne segítene problémáink megoldásán. Csak nekünk kell elébe mennünk! A lehetőség adott! Ő csatlakozik a mi fő célkitűzésünkhöz, a város gyógyidegenforgalmának fellendítéséhez. Hogyan? Hát úgy, hogy a beteg test mellett a beteg lelkek gyógyításának lehetőségét nyújtja felénk.Ha szentté avatják, ő a mi szentünk is lesz! S szerte a világon kevés városnak jut ez a megtisztelés. Oda, ahol ezek az emberek éltek, a világ minden tájáról szívesen zarándokolnak el az emberek ezrei. Nem is beszélve arról, ha a lelki gyógyulást össze lehet kapcsolni a test gyógyulásával is! S ez az, ami nálunk megvan! Ez a lehetőség az, amit mi, városunk fejlődése, gazdagodása érdekében felhasználhatunk! Meg kell teremtenünk az Apor kultuszt minden területen, ahol csak lehet! (Csak a példa kedvéért sorolok ide egy-két lehetőséget: egy szép templom, ökumenikus istentiszteletek tartására, amelynek Vilmos napon - június végi búcsúján nemzetközi zarándoklatot lehetne szervezni, öregek gondozóházai az Apor-karitász jegyében, Apor Múzeum létesülhetne, vagy éppen a Kisökörjáráson felépítendő üdülőtelep Apor-kertváros lehetne, elsősorban idegen, külföldi szociális egyesületek kaphatnának építési engedélyt, az ő testi-lelki betegeik gondozására, ápolására, hasznosítva a Várfürdő lehetőségeit is. De nem mondom tovább! Azért nem, mert úgy érzem, Apor báró életének, tevékenységének példája nemcsak a korabeli lakosokra, politikusokra,
