Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Rigófüttyös hálaadás és egyéb apró csodák

Önzés ismeretlen volt mindig előtte munkát, fáradságot sohasem kerülte. Lélekben szerény volt, élete áldozatki mindenkit szeret, az mindent odaad. Nemes volt halála, szép volt az élete mindenki áldotta, mindenki szerette. Apor Püspök Atyánk, nem búcsúzunk tőledlelked útján néped ima szárnyán követ. Fentről az egekből, kérünk, hogy tekins le, légy a példaképünk, pártfogónk örökre! Amíg városunkban egyetlen szív dobban, emléked megmarad és élni fog abban. Talán jó is lett volna ezzel a szép költeménnyel befejezni ezt a könyvet. De két dolog mégis csak arra késztetett, hogy kicsivel tovább szőjem az emlékezés fonalát. Az első az, hogy Apor báró boldoggá, illetve szentté avatásának ügyét is elő kellene mozdítanunk, s ilyenkor a szentszéki bíróság, amely ezeket a pereket lefolytatja, bizonyítékokat, csodás eseményeket keres, illetve azt szeretné bizonyítani, hogy e kiváló személy nem volt átlagember, annál sokkal több volt, aki az átlagnál többet tett a közösségéért, de a közösség is megbecsülte, s az Úristen is csodás események megtörténtével tüntette ki már éltében is, vagy halála után. Hogyan áll ez Apor báróval? Maga a női erények védelmében történt mártírhalála már elegendő lehetne a boldoggá avatáshoz. De nézzük, mi jöhet még ehhez azokból az apró „csodákból", amelyek neki tulajdoníthatóak? A kommün idején egy túszakciót állított meg, amely könnyen vérengzéssé fajulhatott volna. A román megszállás idején 59 hadifogoly kiszabadítását