Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Rigófüttyös hálaadás és egyéb apró csodák

országot megszálló németek túlkapásaival. 1944. május végén a hercegprímásnál sürgeti a zsidóüldözés elleni pásztorlevél kiadását, az egyház tiltakozását. A Gestapo győri főhadiszállásán kéri Hitlerhez intézett üzenetének közvetítését: „Az isteni törvények a Führert is kötelezik. Eljön az idő, amikor majd a világ és az Isten ítélőszéke előtt felelnie kell tetteiért!" Rövidesen Győrt is elérték a harcok. Apor báró megtagadta a kiürítési parancs végrehajtását. A püspökvárba gyűjtve védte a nála menedéket kereső- köztük sok gyulai - férfi, gyermek, de főleg nő életét. 1945. március 30-án, nagypénteken, az ő védelmük közben érte a halálos lövés, egy részeg orosz katona fegyveréből. A volt gyulai kórházi főorvos, dr, Jung Géza által a győri kórház pincéjében végrehajtott műtét nem járt sikerrel, mert egy hirtelen fellépő hashártyagyulladás következtében április 2-án éjjel 1 óra 5 perckor visszaadta nemes lelkét teremtőjének. Búcsúszavaiban kérte a papságot, vezessék vissza az igaz útra szegény, félrevezetett népüket. A megtört paptárs nem bírta tovább könnyeit visszatartani. Zokogva térdelt le az oltár előtt, s 500 vele zokogó hívőért mondott rövid fohászt szeretett báró uruk lelki üdvéért. Míg az udvart egy kissé átrendezték a 10. éves jubileumi ünnepség megtartásához, az oltár helyére ügyes kis színpadot varázsoltak, addig én bekísértem a misét tartott plébános urat a sekrestyébe, hogy átöltözzék „civilbe". Közben már feloldódott, el is felejthette a mise előtti szigorát. Átöltözés után megköszönte - az egyházközség nevében - a máriafalviak jó munkáját, a szép, szervezett rendezést. S a végén csak annyit kérdezett, hogy ő megérti, hogy a szép idő meg volt rendelve, de az a pimasz sárgarigó, amely olyan édesen szólt bele a nagy áhítatba, az hogyan lett ideszervezve, pontosan akkor? „Azt, plébános úr, azt nem mi szerveztük. Az - úgy érezzük - a máriafalviak jó munkájának dicséretére, odaátról - s felfelé mutattam a kitisztult égre - küldte ide valaki. Következett a napközi fennállásának 10. évi jubileumi ünnepsége. Ilonka néni beszámolt arról, hogy ez alatt a 10 év alatt közel 30 000 ebédet, uzsonnát osztottak ki, 500 db téli ruhadarabot, cipőt kaptak a rászorultak. És még sok mindent és mindenkit felsorolt, akik segítették a munkát. De legbüszkébben azt jelentette be, hogy a napközi műkedvelő színjátszó ifjúsága délután rendezi 50. előadását, amelynek bevétele - most már értékálló forintban - a gyermekek ellátását segíti. Majd a szülők, a hívek, a kis- és nagy gyermekek köszönő szavai következtek, s az ünnepség befejeztével sor került 25 máriafalvi és környékbeli kis gyermek ünnepi megebédeltetésére, akiknek édesapja még nem tért vissza a háborúból. Az ünneplők pedig kivonultak a napközi elé, az utcára, ahol Apor báró emlékére márványtáblát lepleztek le. Ennek az a külön története, hogy a máriafalvi hívek nevében azt Apor báró gyulai férfi kongregációjának tagjai készítették el Récsy László polgári iskolai művész-tanárral. Úgy tervezték,