Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)
Rigófüttyös hálaadás és egyéb apró csodák
azok a gyermekek gyűjtötték és hordták össze, akiket egy évtizeddel azelőtt Modeszta nővér gondozott. A korán elhunyt Modeszta nővér utódjául a báró úr Geist Ilust kérte fel, aki az Úrleányok Mária Kongregációjának volt a prefektája (vezetője). A kezdeti nehézségek után a máriafalvi gyermekek, fiatalok és felnőttek egyaránt megszerették új segítőjüket, a mindenki „Ilonka nénijét", aki igen jó munkatársa volt a báró úrnak, hiszen éveken át együtt dolgoztak a kongregációban. Ilus mély vallásosságával, de meleg, emberi szívével, kifogyhatatlan ötlettárával, jó pedagógiai érzékével, fáradhatatlan buzgalmával jól eleget tett vállalt kötelezettségének. Munkájában külön segítséget kapott a Szociális Misszió Társulat néhány tagjától, főként dr. jánossyné Széli Mariannkától, a népszerű gyermekorvos, „Széli bácsi" leányától. Ezek a segítők elsősorban az egyes tanfolyamok, ajándékkészítés stb. lebonyolításában, Mariannka pedig az ifjúság nevelésében, a velük való foglalkozásban jeleskedett. Ilonka néni később, az államosítás után is, tovább vezette a napközit, óvónői képesítést szerzett, s a város legjobban megbecsült óvónője lett. Az Apor Napközi pedig az idők folyamán sokszor volt városi, járási, sőt megyei óvónők számára mintaként megjelölt, bemutató óvoda. Innen ment nyugdíjba több, mint negyedszázados áldásos munka után Apor báró hűséges munkatársa, a soha meg nem hátráló mindenki Ilonka nénije. Én magam, Apor bárótól megbízást kaptam a napközi világi gondnoki munkájának ellátására; ezen felül a máriafalvi fiatalokkal való foglalkozást bízta rám. Elmondta, milyen nagy fontosságot lát ő a fiatalok helyes irányú nevelésében: a ma fiataljai lesznek a jövő felnőttjei. S olyan lesz az ország, amilyen az ifjúsága. Nem szabad veszni hagyni őket, akármilyen szegények, akármilyen világnézetűek. Külön a lelkemre kötötte, hogy elsősorban az apró munkákra kell őket ránevelni: segítsenek a napközi otthon fenntartásában, vegyenek részt a kulturális tevékenységben. Ki kell alakítani számukra a lehető legjobb szórakozási lehetőségeket (teadélután, tánc, színjátszás stb.) El kell velük érni, hogy ne a kocsma legyen egyedüli szórakozóhelyük. Külön ki tért arra, hogy tekintsünk el a vallási hovatartozástól, mert Máriafalva igen vegyes terület, s ezek a gyermekek egymás mellett élnek, laknak, együtt is szeretnének szórakozni. A lényeg az, hogy becsületes emberekké váljanak. Egy kikötése volt, hogy semmiféle politikai szerveződést ne engedjünk meg a napköziben. (Akkor már erősen szerveződött a szélsőjobboldali Turul Egyesület!) Sikerült elérnünk, hogy a máriafalvi fiatalok- felekezeti hovatartozás nélkül - igen jól érezték magukat kis testvéreik napközi otthonában. Együtt dolgoztunk a gyermekekért a szülőkkel. A műsoros előadások bevételéből malacot vettünk. A báró úr (de később a földosztó bizottság is) kukoricaföldet juttatott megművelésre, azon megtermeltük a hizlaláshoz szükséges kukoricát. Majd a tél folyamán, úgy karácsony után, amikor a
